Aprócska a test,aprócska a lélek,melynek a mélyére újra visszanézek
Érzem amit gondolt,remélt és nevetett,kicsiny szívében ott élt a szeretet
Erős kéz szorítja aprócska kezeit,a felnőtt nő keresi feltépett sebeit
Nehéz a nő szíve,szeméből könny pereg,édes emlékeit feledni nem lehet
Ahogy a rügy pattan kéklő tavasz láttán,úgy érez a kislány nagyszüleit látván
Megnyílik a kis szív,ölel és válogat,jó emberek helye örökre megmarad
Ott van az a két hely,lelkem tavaszában,a kislányként felépített csodálatos várban
Véd engem ez a vár,a szeretet ihlette,aprócska szívének mosolyát rejtette
Őrzöm ezt a mosolyt,ott az én váramban,melyet felnőtt fejjel újra megtaláltam
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése