Valami

Tegnap éjjel nagy erővel kerített hatalmába valami.Valami,ami úgy szorongatott,hogy nem kaptam levegőt.Biztosan mindenki ismer az érzést,amikor vegyül a tehetetlenség,a kilátástalansággal és ettől az erő nevezetű segítőtárs csak fekszik magunkban,és a sírás úgy rázza a testet,mintha sosem akarná elengedni.Amikor az ember kiabálni szeretne,de már az sem megy,csak abban reménykedhet,hogy elfogy az önsajnálat,és a könny.De amíg könny és önsajnálat a nyomunkban kullog,mi csak fekszünk,és nem tudunk felkelni.Ettől rémesen pipásak vagyunk magunkra,és így egy ördögi körbe kerülünk.Tegnap összetört egy 'korszak'..De legalább megvédte utasát,és nem lett nagyobb baj.Az  őrangyalok jelen voltak,és ezért hálát éreztem,ugyanakkor dühöt,hogy kísérőim erősebbek ennél a nemes érzésnél.Vajon mindent el kell veszítenünk,hogy újra építsük az életünket?-ez zakatolt a fejemben órákon át.A válasz talán igen.Egy kis számadást végeztem magammal.Képzeletben készítettem egy listát azokról a dolgokról amiket elvesztettem az elmúlt egy évben...De a legszörnyűbb nem a listákon szereplő dolgok voltak,nem is az hogy mennyire volt hosszú ,hanem hogy csak egyet csináltam.Eszembe sem jutott,hogy készítsek egy másikat arról hogy mit kaptam.Hogy megváltoztam!-ez a gondolat volt talán a 'valami'ami földre kényszerítette a lelkem.Emlékszem fennhangon,büszkén mondtam:-Inkább csalódjak ezerszer,minthogy örökké bizalmatlan legyek..Nos ezt kipipálhatjuk.Csakhogy nem voltam képes megmaradni annak aki ezt mondta.Győztek.És talán addig kapom a sorstól a feladatot csalódás formájában,amíg újra képes leszek hinni.Egy nagyon jó barátom mondta:"Képviseld amit érzel"Igaz,és jó tanács.Rájöttem magammal szemben kell hitelesnek lennem.Valamit megfogalmazni nem elég!Kimondani sem elég!Hinni benne igazán,az a valami!Ha hagyom hogy győzzenek a csalódások,falakat növesztek,és bezárkózok magamba.Ezt nem akartam soha.Az egyik álmom figyelmeztetett rá,hogy pedig jó úton haladok:
Egy idegen lakásban voltam egyedül.Pizzát majszoltam,aztán elsétáltam a bejárati ajtó előtt.Az ajtó nem volt kulcsra zárva,és én megijedtem.Te jó ég,én így voltam itt?És félni kezdtem.Az ajtón 3nagyon komoly zár volt,és én dobogó szívvel elkezdtem egymás után bezárni őket.Így kezdtem megnyugodni.Egészen addig amíg nem végeztem,nem éreztem magam biztonságban.Aztán valami nagyon furcsa dolog következett.Hiába voltak falak meg ajtó,átláttam rajtuk,és engem is láttak.Szemben a ház lakói várták a liftet és néztek rám értetlenül.Nem szóltak csak néztek és mintha ezt mondták volna:-Mitől félsz?Biztonságban vagy!

Érdemes figyelni az álmainkra,sokat segíthetnek.Nekem megsúgták,hogy nem a záraktól felépített falaktól kell várnom a biztonságot.A hitemben rejlik.A könnyeim lassan elapadtak,elkezdtem lélegezni,és két dolog nyugtatott meg,és segített álomba szenderülni.Egy dal,és egy videó.