2010. augusztus 31., kedd

Az első

Hosszú évek óta nem jutott eszembe az érzés..Talán ez az esős nap csábított egy kis nosztalgiázásra,vagy hogy ugyanúgy kucorogva találtam magam,mint kislányként a pepita fotelemben.Nem közönséges fotel volt ám,bűvös erővel bírt.Ott voltam először szerelmes!Órákig képes voltam ott gubbasztani és egy lemezborítót bámulni.Cirka öt éves lehettem.Bálványom tárgya nem volt más, mint egy belgrádi borbély Borivoje Surdilovics,azaz Surda:)Nem tudnám megmagyarázni mi tette őt annyira vonzóvá számomra,talán a pepita kalapja(akárcsak a fotelem),vagy a szűkre szabott öltönye,vagy az orgánuma.Magáról a sorozatról már csak egy halvány kép van a fejemben..Lökött figura,aki bármikor képes volt elaludni,ha nem kapta meg a kávéját.Van némi hasonlóság:).Még kicsi voltam,és nem a szinészi játékával voltam elfoglalva.Inkább a hangja bűvőlt el..Szüleim akkoriban sűrűn hallották ezt a mondatot:-Anya,légyszi tegyük be a Surda dalt!És irány a fotel..Nem érdekelt a játék vagy hogy kint fogóztak a többiek,ha Őt hallgattam nem lehetett kirobbantani onnan.Nem is tudtam miről énekel.Most újra át akartam élni,és összekuporodva,először az eredetit,majd egy igen jó magyar verzióját tettem magamévá,MidiMisi:(Ameddig élek) előadásában.Be kell valljam,még mindig beleborzongok,és nem lehet letörölni a vigyort az arcomról.De nem ömlengek tovább,inkább elmesélem hogy teljesedett be a 'szerelmünk'.Egy nap kívánságműsor ment a 'rádióban',én éppen játszottam.Szüleim szóltak,hogy figyeljek csak, valaki üzen nekem.Soha nem felejtem el azt a heves szívdobogást,amit akkor éreztem.Egy hang így szólt:-És most hallgassuk meg a dalomat,amit egy kicsilánynak küldök,akit Csillának hívnak.'Surda'volt.Akkor ért össze először a föld és az ég..-Nekem küldte..Hallottátok?Ők pedig csak mosolyogtak..Kicsit később az időben,egyszer rajta kaptam őket.Éppen nagyokat kuncogtak azon,milyen jó muri volt amikor apu rábeszélt a magnóra,és én azt hittem Surda az..Órákon át sírtam..-De kicsim,hiszen ő nem tud magyarul..próbáltak vigasztalni.De kit érdekel a nyelvi különbség egy álomvilágban,ahol olyan jó volt..Nem a szüleimre voltam dühös..hanem rá!Becsapott..Emlékszem szégyeltem magam,és nem akartam hallgatni a lemezét.Elmúlt a varázslat..De most hogy újra láttam,és hallottam megváltozott valami.Kedves Borivoje Surdilovics!Szeretném hogy tudd,már nem haragszom,és remélem én voltam az egyetlen kislány akinek Te voltál az első szerelme:),és az első csalódása..

2010. augusztus 30., hétfő

Amihez kedvem van

Érdekes felfedezést tettem magammal kapcsolatban.Képes vagyok lazítani.Nem is tudom mikor töltöttem el így napokat utoljára,így hogy a saját jelzéseimre figyelek,és nem azon görcsölök,hogy ezt vagy azt kéne tennem,mert különben ez és az lesz.Jó persze így könnyű,szabin vagyok.Alszom amíg fel nem ébredek,eszem amikor megéhezek,táncolok egyet a szoba közepén,és végre nem azért hogy jót tegyen az alakomnak(na jó az is benne van),hanem mert kedvem van hozzá.Mindenkinek ki kéne próbálni pl azt, hogy milyen éjszaka csokit majszolni..Bűntudat nélkűl!!Jó:)Elhatároztam,hogy ha visszatérek a dolgos hétköznapokba,akkor sem felejtem el mire tanított ez a néhány nap magány.Milyen komor ez a szó,tök rémesen hangzik.Magány.Biztosan mindenki szájából elhangzott már ez a mondat:-Szegény,milyen magányos..Közben lehet hogy a 'szegény'sokkal jobban érzi magát önmagával 'összezárva',mint a látszólag 'gazdag',aki már kb30 éve él valakivel csak azért mert fél a magánytól..és észre sem veszi mekkora árkot ásott magának.Szóval ha visszatérek,akkor is megajándékozom magam ezekkel a 'randikkal'.Nem is gondoltam,hogy ilyen bensőséges viszonyt lehet folytatni egy dallal,egy könyvvel,vagy egy szelet sütivel:)Hogy a viszony szorossá válljon,és kapcsolatnak nevezhessük ,csupán idő kell és némi tisztelet.Idő azért,mert egy kapkodva elfogyasztott ételnek nem is érezzük az ízét igazán.és csak megfájdúl a hasunk..A tiszteletet pedig azért követeli meg,hogy csak rá tudjunk figyelni,kettesben legyünk vele.Ha úgy eszünk,olvasunk vagy bármit teszünk,hogy közben valami buta műsort bámulunk,nem tiszteljük a kettesben töltött idő szentségét,és elvész a meghittség..Most megyek,randim van egy gasztronómiai élménnyel:)

Boldogság kicsit másképp

Valaki megkérdezte tőlem boldog vagyok-e?Ezt én szoktam másoktól kérdezni,úgyhogy úgy ért,mint egy gyanútlanúl sétáló katicát egy fűszálon a hirtelen jött eső..Elkezdtem tűnődni rajta,mit is jelent ez a szó.Először csak ízlelgetem,néha rápillantok.Boldogság,mondom ki újra és újra,hogy megérezzem a 'súlyát'.Milyen nehéz,ér a felismerés és inkább leteszem.Leírom,hogy lássam az alakját.Az első dolog amit megállapítok róla, hogy nem is tudom..gömbölyű.De ne ítéljünk csak a külcsín alapján,lássuk a belsőt.Nem értek a numerológiához,annyit tudok csupán,hogy a szavak és az őket alkotó betűik bizonyos tulajdonságokkal bírnak.Van motivációjuk,inditékuk,lehetőségeket rejtenek.A szó:boldogság meglepett.Ennek a szónak a belső motivációja,szebben kifejezve"lelki óhaja vagy szív vágya":határok,korlátok,rend,rendszer
Hű,milyen szigorú,nem tetszik.De félreteszem az ellenszenvem,és inkább megkérdezem mit akar ezzel.Lassan rájövök igaza lehet..Gondoljunk csak bele!Sokszor eszeveszetten kutatjuk,vagy ellenkezőleg,feladjuk,vagy túlzottan piedesztálra emeljük.Eszembe jutottak a válaszok.Erre a kérdésre mindenki valami ilyesmit felelt:-Ha megszünne az anyagi problémám,talán az lehetnék..vagy -Ha  megtalálnám a szerelmet az lehetnék..eddigi 'legjobb'-Tudja már 30éve vagyok a feleségemmel..már másról szól..Összetett persze,de..Milyen nagyszerű lenne ha valaki mondjuk így felelne:-Ha rend lenne magamban,és felfedezném a korlátaimat,az lehetnék,hát dolgozom rajta.De ez a legnehezebb.Szembenézni azzal,hogy olykor fáradtak vagyunk,gyengék,vagy egyszerűen gyávák.Pedig ezek olyan emberi dolgok,nem kéne félni tőle.Ezek mutatják meg a korlátokat..amire lehet támaszkodni!Szóval a szavunk első tulajdonságával elszívom a békepipát.Jó mélyeket lélegzem belőle,jó érzés.Nézzük a másik tulajdonságot!Na ez már tetszik,így elsőre is.A szavunk lehetősége,amit ki akar fejezni: függetlenség,és megvalósítás
Számomra ez azt sugallja,hogy szavunk igen nagylelkű!Olyan,mint amikor kisgyerekként egész évben arra várunk,hogy karácsony legyen,és kibonthassuk az ajándékot..Rengeteg sokat kell aludni hozzá,és ígérgetni mindenfélét a szüleinknek a jóságunkat illetően.De ha olykor mégis rosszalkodunk,a kis csomag akkor is ott vár a fa alatt,feltétel nélkül..A minap betértem egy méteráru boltba.Egy ruhához kerestem kelléket,de egy gyűszűvel jöttem ki.A ruhám ugyan nem vette hasznát,de a szívem igen!Ahogy a kezembe vettem azt a pici gyűszűt,arra gondoltam csak ennyi kell!Egy gyűszűnyi bátorság,hit,vagy szeretet,vagy bármi amit beletöltünk..és a tűszúrás sem fáj..Még egy dolog!Nem biztos hogy akkor érkezik,amikor úgy gondoljuk logikus..Vagy ha egy külső szem azt mondja"nézd hogy sugárzik biztosan boldog".Lehet,hogy a legnyomorúságosabb állapotunkban,egy meztelen pillanatban ölel át az érzés,és bök oda egy bíztató mondatot,hogy:-Hé,itt vagyok,aludj csak,mindjárt karácsony..Köszönöm Valaki,hogy feltetted a kérdést,és összehoztad ezt a beszélgetést Vele..Felveszem újra!Már nem olyan nehéz..és még mindig gömbölyű.. Most valami ilyesmit mondanék:Felfedeztem a korlátokat,és alakul a rend..és van egy varázsgyűszűm:)

2010. augusztus 29., vasárnap

Mindaz,mi láthatatlan..

Mindaz,mi láthatatlan,fontos értékünk szárny alakban.
Ha kitárod szárnyadat,megtalálod vágyadat.

Lehet erős,díszes,vagy gyenge,
Szeretete felemel a mennybe.

Látsz majd tavat,erdőt,lombokat
Boldogságruhába öltözött csókokat.

Ez a ruha öltöztessen téged,
Egy óvó szívben találj menedéket.