Néhány héttel ezelőtt egy idős hölgy tért be a virágüzletbe.Szeméből kétségbeesés sugárzott.Nehezen kapkodott levegő után.Vízzel kínáltam, és próbáltam megnyugtatni.A tekintetébe szomorúság költözött, ami már régóta portyázhatott nála.Különös módon megnyíltunk egymásnak, néhány mondat erejéig.Amikor jobban lett, megköszönte a segítséget, én pedig hirtelen ötlettől vezérelve megöleltem.-Adok egy kis energiát, vigyázzon magára!-engedtem útjára.Ma újra betért hozzám.Azt mondta már többször járt itt, engem keresve.
-Sokszor eszembe jutott-kezdte könnyes szemmel.-És az esett a legjobban hogy megölelt, pedig azt sem tudtuk egymásról, hogy a világon van.Köszönöm!Előhúzott egy gondosan becsomagolt csokoládét,és két puszit nyomott az arcomra.Álltunk egymással szemben, és mindketten könnyeztünk.Aztán elment.Remélem látom még!De ha nem, megőrzöm, és sosem felejtem el!És köszönöm a csokoládét,még sosem esett ilyen jól!
