A kapocs

Nyár volt.Forró,fülledt,tikkasztó nyár.A ház kalapjául szolgáló nád sárgán ragyogott a napfényben.A töltés,mely a belső udvar szegélyét képezte,térdig érő dzsungelként magasodott elő.Minden csendes volt,csak néhány igazi házi alomból való,meglehetősen elképesztő kereszteződésből született(kuvasz-puli:)kedvenc nyúlt el az árnyékban,némi menedéket keresve a tűző nap elől.Két lány tüsténkedett csupán,akiket a szülők néhány napra kettesben hagytak,némi kerti munkát rájuk bízva,bizonyára neveltető szándékkal:),hogy szokják a munkát,és a jó levegőt.A dzsungel tisztássá való átalakítása volt a feladat,mely a föld állapotának figyelembe vételével,meglehetősen nagy kihívásnak számított..De a lányok lelkesek voltak.A gaz tövét jól megszorítani,puccsit,kihúz.Ennyi.Közben jó beszélgetések,hangos kacajok.Nap végére pompás bőr szín,késő délután jöhet a lazítás.Árnyékba telepedtek a lógó nyelvű kuvaszpulik mellé,fáradt lábaikat hűsítő hideg vizes lavórba lógatták,és hangosan énekelték hogy:'Szállj el kismadár,nézd meg hogy merre jár,mondd el hogy merre járhat ő'...

Csak néhány napig tartott ez a különös vakáció,és megmagyarázhatatlanúl nyomot hagyott.Ott,akkor nem csak egy tisztás,hanem valami más is született..Valami kapocs.
Akik nem ismernek minket,sokszor mondják,hogy hasonlítunk egymásra.Mi jót mosolygunk ilyenkor,mert nem kötnek minket össze 'igazi vérszerinti'szálak,de valami más igen!Szóval nem vérnővér:),'csak'Nővér!Szabadon lenni vele!Jó!És nagy szó!Nincs feszengése a léleknek,mert ugyanazon az érzékeny frekvencián mozog.Ezt élem meg ha vele vagyok..Ez nagyon ritka.Sajnos sokszor két olyan ember között nincs jelen,akik évtizedek óta élnek 'együtt'.Vagy nincs meg szülő és gyermek között.Szeretik egymást,de sokszor nem értik meg mire van szükségük,pedig csak egy picit kéne állítani azon az antennán.Viszont meglehet két idős ember között,akik már évek óta nem látták egymást,mégis mikor újra összetalálkozik a tekintetük,nevetve nyelvet öltenek egymásra,mint gyermekkorukban,és mintha nem lenne idő és tér,újra élik önmagukat egymásban.És miközben régi lemezeket hallgatnak,együtt rezeg a lelkük,mert ott a kapocs..Megmagyarázhatatlan talány,hogy és miért születik meg ez a valami két ember között. Nem kell hozzá semmi különös..Megszülethet egy napraforgó mezőn a vonatra várva,egy kerti lugasban,egy közös szunyókálás alkalmával,vagy a szabad ég alatt fekve,csillagokat bámulva.És most nem arra gondolok,hogy ez feltétlenül egy örök barátság vagy szerelem kezdete.(Bár ilyen is van:)Meg olyan is,hogy két idegen rezeg össze,csak egy hosszúra nyúlt pillanat erejéig,és kicsit mintha ott ragadna egymásban a lelkük.Lehet hogy nem válnak  szoros barátokká,csak olykor találkoznak, megélnek  néhány közös rezgésű emléket,aztán hónapokig nem látják egymást.De nem ez a lényeg!Ha az adott pillanatban létrejön a kapocs,onnantól nem számít semmi.Nem számít mikor,hol látták egymást utoljára,ha újra összefújja őket a szél,megkapaszkodnak,és ugyanott folytatják.Ha pedig nem lesz többé szeles az idő,megőrzik a pillanatot amikor megszületett a kapocs..

(Szeretlek Nővér)