2010. november 30., kedd

Az igazság az..

Egy dal szerző bemutatkozó filmjében egy dal tökéletesen megfogalmazott valamit.A lány aki írta azt mondta,hogy abban a tehetetlen érzésében született meg benne,amikor  még akadna mondanivalója,de a másik fél nem befogadó.Nem befogadó..milyen jó megfogalmazás.Amikor ezt érzi,eljátssza a dalát,és picit megkönnyebbül.Sokszor éreztem már ezt a tehetetlenséget.A minap is ez történt,amikor több hónap csend után beszéltem valakivel telefonon.Teljesen másképp hallottam vissza egy történetet mint ahogy az valójában megesett.Az illető persze nem volt jelen,így nyílván annak az igazságát fogadja el aki közelebb áll a szívéhez.És ez így van rendjén.De a tehetetlenség megint úrrá lett rajtam.Összeszorított foggal és szívvel hallgattam.Kicsit később összeszedetten átgondoltam a dolgokat.Rájöttem meddő hangoztatnom az igazságot..Hiszen csak az enyém.. Elfogadtam hogy mindenkinek megvan a magáé,és ha legalább a felek meghallgatják a másikat,tisztelik egymást.De sajnos,ehhez egy ember kevés.Kell a befogadó fél. Megtanultam hogy az embernek vállalnia kell a felelősséget.Én is követtem el hibákat,és tettem olyat amire nem vagyok büszke.De arra igen,hogy volt bennem elég erő,tisztelet és szeretet,hogy ne sunnyogjak el,hanem vállaljam akár a fájó igazságot is.Arról nem is beszélve,hogy mennyit fejlődhet egy lélek ha nem fut el.Mert ahogy nagy kedvencem Dr.Csernus mondaná:"Hiába dugod a fejed a homokba az élet úgyis seggbebasz"Hogy miért írtam erről?Mert elgondolkodtam rajta mi okozhat megnyugvást,elfogadást.Visszatérni egy olyan közösségbe ahol akkor fogadnak el ha hallgatunk,és az ő igazságuk szerint élünk,anélkül hogy a miénk meghallgatásra találna..Nem biztos, mert nem őszinte.Képtelen vagyok a szőnyeg alá seperve a fájdalmaim,úgy tenni mintha minden rendben lenne.Ez egy nagyon jó mérce is, hogy megtudjuk mennyire vagyunk fontosak a másiknak.Amikor valaki akivel megbeszélnénk a sérelmeket,mondjuk így reagál:"Ha most azért jöttél ide hogy baszogass,akkor tényleg ne erőltessük"akkor a válasz,még ha  fájó is,talán nem annyira.Megpróbáltuk,ott voltunk,szerettük volna helyre hozni,de egyedül kevesek vagyunk hozzá.Mindent meg kell fájni ahhoz hogy újra felemelkedhessünk.Persze könnyebb csendben hagyni elhalni a dolgokat, mert amiről nem beszélünk talán nincs is.És így hullanak szét emberi kapcsolatok,családok.Hálás vagyok a sorsnak hogy azok az emberek mellettem vannak,akikkel megvan az az erős kötelék,ami minden körülmények között átsegít.Jóban rosszban.A másik fontos dolog, amit a róka tanított a Kishercegnek:"Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért amit megszelídítettél,felelős vagy a rózsádért..-Felelős vagyok a rózsámért-ismételte a Kisherceg,hogy jól az emlékezetébe vésse.." Ha egy napon majd  gyermekem születik,felelős leszek érte,én fogom etetni,óvni,szeretni.Én akarom majd hogy a világra jöjjön,és feldobok egy érmét.Nem tudom előre milyen ember lesz belőle,de igyekezhetek jól terelgetni.És attól a pillanattól hogy a kisember megérkezik felelősséggel tartozom érte.Sohasem hagyom el!Addig pedig tanulok,hogy átadhassak neki majd minden fontosat,amit persze,úgyis a saját tapasztalásain keresztül fog megtanulni.És majd megtudja hogy az igazság az..


Az én dalom,ami olykor a segítségemre siet a következő..

Quimby - Most múlik pontosan

2010. november 13., szombat

A két bolond és a pite esete..

Ma délután sütöttem.Pitét.Banánosat.Nem kóstolhatom meg,holnap debütál.A hozzávalókat már előre beszereztem,így ma munka után csak a süteményre koncentrálok-gondoltam naivan..Szépen kipakoltam az összetevőket,majd hoppá,a leglényegesebbet nem találtam.A mérőedényem..Rendkívül bosszús lettem.Öltözés,kocsiba be,sorbaállás,ugyanaz a mérleg újra az asztalon pihen..Mire hazaértem persze tovaszállt a mérgem.Nyugodt odaadással vetem bele magam a tészta elkészítésébe."Ne gyúrd sokáig,éppen csak összeálljon,mert különben a nyújtásnál törik"-írja a recept.Oké,nagy levegő,menni fog..Te jó ég,hogy fog ez egyáltalán összeállni valaha-gondolom egyre hevesebb szívdobogással.Csodával határos módon nehezen ,de viszonylag egyben van."Ne gyúrd,mert.."rémlik fel,és úgy dobom el mintha robbanni készülne a szerencsétlen.Hűtőbe be, dermedjen.Elégedetten nyugtázom hogy pompásan sütök:)Előmelegítem a sütőt,és közben készül a töltelék.Sima ügy.Jöhet a nyújtás.Megszórom az asztalt lisztel(ahogy nagyimnál láttam pisisként),és nyújto..nám a fene vigye,miszlikre esik szét..még több liszt,még jobban esik,csodás.Jó.Semmi pánik,jó céldobó vagyok,kuka fel,és ..mellé..ááá.Próba kettő.Ezt nem ronthatom el-zakatol a gondolat,nincs több vaj.Hű,ez meg most mért áll össze ilyen gyorsan?Mindegy,inkább a mélyhűtőbe teszem,mert a még mindig melegedő sütőtől már izzadnak a falak.Rólam nem is beszélve.Na rajta nyújtás,menni fog.Na ez igen,gyönyörű,erről van szó.Már csak fel kéne tekerni a sodrófára, bele a torta formába és majdnem kész is.Ragad a csudába,liszt,á sok,akkor víz,már biggyed a szám,mire úgy döntök,az ujjaimat hívom segítségül.Felkapargatom a letapadt tésztát az asztalról,és a torta formában egyengetem el.Lesz ami lesz.Az illata jó,állapítom meg,nagy baj nem lehet.Fél óra múlva már kész is,kinézetre olyan mint a képen:)Miközben nézegetem,egy dal csendül fel a gondolatomban,előkeresem hát,és miközben hallgatom emlék képek törnek elő..Látok vonatot,napraforgó mezőt..közös karácsonyi készülődést, korizást,bátorság próbás tóba ugrálást,közös dalolást részegen,józanul,őrült éjszakai oviba mászást,balatoni sétát,és még sorolhatnám..Mentett már meg,a kiömlő mosógéptől,és önmagamtól is..Látott már örömömben ugráló dilisként,és könnyeimben fuldokló reményvesztett nőként.Sosem hagyott el.Én pedig nem tudom eléggé meghálálni a sok pillanatot,amikor egymásra nézünk, és szinte egyszerre mondjuk"milyen különös"..Pedig csak a sors igazolja vissza ilyenkor,hogy ez jó..Remélem jól sikerült a pite,talán megérzed benne a szeretetem Barátom!Isten éltessen!És szóljon a dal Te bolond..:)

Cserháti Zsuzsa és Roy - Két bolond

2010. november 4., csütörtök

Beleestél?Benne vagy..

Lángoló,halhatatlan,örök,szenvedélyes,plátói,igaz,és még sorolhatnám,mennyi jelzőt aggattak már erre az érzelemre:szerelem.Jön a rózsaszín köd,nem látunk,nem hallunk,mindenhol pillangók blabla..Persze csodás.Is.Meg nem is.Mert egyszer csak előjön a semmiből,általában váratlanul csap le,és utána olykor akkor sem ereszt,ha szeretnénk tőle szabadulni.Először befészkeli magát a fejünkbe,aztán a szívünkbe,amit utána alaposan megkínoz.Mert amikor igazán szerelmesek vagyunk,'fogyasztokká' válunk.Mint a drogosok.Kell egy adag,(egy apró jelzés,érintés,üzenet)hogy fent tudjuk tartani az öröm állapotát,egy bizonyosság,hogy nem vagyunk egyedül az érzésünkkel.Ha ezt megkapjuk boldogságban úszunk,ha nem, padlót fogunk.Aggódás,remény,mintha az agyunkat valaki más használná,és közben elvész minden realitás.Mintha nem önmagunk lennénk.Dühösek leszünk,mert még a legerősebb jellem is ott áll sebezhetőn..-Mi a fene folyik itt?-kérdezzük ilyenkor értetlenül.Nincs még egy ilyen kiszolgáltatottá tevő érzelem.A férfiaknak talán könnyebb,ők 'erősebbek'.Képesek az agyukkal gondolkodni még ilyenkor is,és a szívüket jó strucchoz méltóan bekaparni a homokba.A nők tudják hogy mivel jár a szerelem,és bár egy időre széthullanak,mégis újra és újra vállalják a kockázatot.Még akkor is ha időről időre csalódnak.Persze óvatosabbak,de a szívüket képtelenek megtagadni.Egy férfi lélek egészen más.Ők is beleadnak mindent,odaadóak,szerelmesek,minden csodás egészen addig,amíg egyszer valaki össze nem töri a szívüket.Utána úgy bezárják ,hogy ember legyen a talpán,aki ki tudja hámozni a megannyi védőbástya alól.Nem bírják a fájdalmat,a kudarcot.Persze nő nélkül nem tudnak meglenni,ezért ismerkednek.Csukott szívvel.De amint megérzik,hogy lehullik néhány réteg,gyorsan rádobnak még 3-4 lakatot,hogy ne fájjon..Ha nő türelmes,fifikás,és mazohista,szép lassan rávezetheti a férfit úgy arra,hogy mi jó neki,hogy a szamár észre sem veszi.Van ilyen történet is:)De van olyan is,amikor a segítő közben elvérzik.Sok féle szerelem van,és minden szerelem más.Van múló,és van kitörölhetetlen.A szívtől függ..Én hiszek benne!Hogy az igaz szerelem,sohasem múlik el.Müller Péter is írt erről.Arról hogy akit igaz szerelemből szeretünk,annak a hiánya sosem múlik el.Mindegy hogy hónapok,évek telnek el,vagy hogy csak egy másik életben találkozunk,amíg nem látjuk újra, a hiány bennünk ragad.Igaz lehet..Ha olyan szerencsés helyzetben vagyunk,hogy a szerelmünk mellettünk van,és viszont szeret,ne felejtsünk minden nap hálát adni ezért. De a mondás mindenképpen igaz:"A szerelem egy gödör,ki beleesik ökör.Beleestél?Benne vagy!Így hát te is ökör vagy:)

2010. október 18., hétfő

"Bárhogy lesz,úgy lesz"

Évekkel ezelőtt találkoztunk először.A mindig mókázó,akinek mindig jutott néhány perce,hogy feldobja a virágkötő lányokat a közelünkben dolgozott.És hogy miért írok róla?Mert ő is nyomott hagyott..És mert tanultam tőle..A helyszín mindig ugyanaz volt.Virágok között beszéltük meg az élet nagy dolgait.És a kis dolgait is.Teltek az évek,és én sokféleképpen láttam őt.Láttam izgatottnak, csalódottnak,vidámnak,szomorkásnak,szegénynek,de reményvesztettnek soha.Emlékszem mikor lefogyva,mert éppen munka nélkül volt,ült az asztalon,és a lábát lóbálva,ha épp rossz kedvem volt,még ő vígasztalt engem."Piluka,ha idegeskedsz jobb lesz?Nem".-mondta sokszor, és mellécsatolt egy bókot,mosolyt csalva az orcámra.Akármi történt vele,mindig sugárzott a szeméből valami.Valami olyasmit mondott a tekintete':Ez csak átmeneti,minden renben lesz'.Sok embert ismerek,aki sokkalta könnyebb élethelyzetben,örökké elégedetlenkedve,megkeseredve tengeti életét.Persze mindenkinek a saját szintjén vannak problémái,ez igaz.Sok mindenen keresztülmehetett,hogy eljutott a lelke idáig.Az egyik kedves emlékem róla,amikor éppen a 'miért is vagyok ezen a világon' témát boncolgattam,és ő egy bottal a kezében teljes nyugalommal így szólt:"Piluka figyelj!Innen indulunk..és ez a cél,rajzolt a bottal.Mindenképpen eljutunk ide,de hogy az út rövid lesz,vagy hosszú,kanyargós vagy sima,nem tudhatjuk,csak igyekezhetünk jól csinálni."Nyugalom ült az arcán.Mint aki pontosan tudja honnan jött,és hová tart..tudomásul véve az esetleges akadályokat.Aggodalmak nélkül.Sokszor meglátogatott,és én mindig elcsentem egy picit ebből a nyugalomból.Egy nap bejött hozzám,és elmondta hogy elhagyja az országot.De valahogy nem fogtam az adást.Egészen addig amíg be nem jött elbúcsúzni.'Sok minden nem,de te hiányozni fogsz'-mondta,(és milyen jólesett!),aztán megöleltük egymást.-Jaj Piluka!-nézett rám mosolyogva..nem gondoltam hogy ilyen nehéz lesz!Az ajtóban  még egymásra néztünk,és szerintem mindkettőnk szemében felcsillant cseppanyóka..Hiányzik,de örülök hogy ilyen bátor volt,hogy egyedül neki vágott az ismeretlennek.Nem aggódom miatta,ha rá gondolok,eszembe jut a szeme,a nyugodsága,a jókedve.Ezt itt hagyta:)Köszönet érte!Hiszen ahogy a dal is mondja:"bárhogy lesz úgy lesz"..Ugye Losi?:)

2010. október 15., péntek

Levél az univerzumnak..

Kedves Univerzum!
Azt beszélik,hogy teljesíted a kívánságokat..Csak el kell képzelni amit szeretnénk,sokszor vizualizálni,esetleg leírni,aztán várni,és ha megkapod a jelzéseket,azt valamilyen formában visszajuttatod!Egyszer már segítettél nekem,pedig akkor még nem tudtam erről a 'varázslásról'.Szóval tudom, hogy működik!Mostanában van egy nagyon erős vágyam,sokat álmodom is róla,és gondoltam segíthetnél,ezért írok neked!Szóval szeretnék elutazni!A vágyam Olaszország!Nem tudom miért olyan erős az érzés,hogy oda kell mennem,de ha rá gondolok máris boldogságérzetem támad!Autóval mennék,bejárnám a kis falvakat,beszélnék a helyiekkel,és rengeteget ennék:)!És megnéznék minden helyet,hogy vajon olyanok e mint amilyennek álmaimban látom!Kiváncsi vagyok az emberekre,az illatokra,az ízekre,az érzésekre!Minderre!Most várok,átadtam a vágyam,és tudom hogy eljut hozzád!Ó!Majdnem elfelejtettem..Köszönöm a kedves olasz hölgyet(aki Rómában élt,apácaként),hogy 'elküldted'hozzám!Spero di rividerci presto!(Remélem hamarosan újra látjuk egymást)Addig is:Grazie mille!!

2010. október 1., péntek

A nagy bummos eset

Rengeteg romantikus filmen vagyok túl.A minden jó ha jó a vége filmeket kedvelem.A szerelem első látásra mítoszát csak ezekben a filmekben láttam..Persze elképzeltem milyen lehet.Találkozol valakivel és valami ordítja belülről hogy ő az,anélkül hogy egy szót is váltottatok volna.Igazán romantikus,nekem való:)De valahogy ez nekem nem jött össze.Mindig átalakult csak az érzés,de nem robbant azonnal.Nem volt bumm érzés.Persze nem biztos hogy ez számít,mert voltam már nagyon szerelmes a nagy bumm nélkül is.Ettől függetlenül vártam,kíváncsi voltam milyen lehet.
Egy kora nyári napon történt,azt hiszem szombat volt.Furcsa hogy milyen részletesen emlékszem arra az estére.Emlékszem nem készültem túl,nem számítottam rá,hogy találkozom valakivel,aki nem ártana ha jó formában látna..A hajam szokásos kóc,amit egy konty szerűséggel próbáltam leplezni,nem túl sok sikerrel.Farmert,egy hosszított kékes foltos felsőt,és egy teljesen egyszerű fehér lapos szaladgálós cipőt viseltem.Lányos estét tartottunk,táncolni,mulatni indultunk.Akkoriban eléggé kilógtunk a sorból,mert akkor volt divat a fekete cicagatya farmer szoknyával kombináció,szigorúan tűsarkúval.Valahogy sosem találtam szexinek,pláne néhány pohár után amikor a törzs egy félméterrel a lábak előtt jár,a 'szexi' virgácsok pedig térdbe enyhén megrogyva inkább hajaztak egy kiöltözött lovász legényre,mint egy bomba trendi csajra.Persze nem állítanám,hogy mi túl vonzó látványt nyújtottunk,ahogy kacarászva egy italos üvegen osztoztunk,ami persze tilos,de mi becsempésztük,és amíg táncoltunk a finom lőre egy bokrosban figyelt.Te jó ég!Legallja..de akkor jobb ötletnek tűnt,mint színes koktélokat szürcsölgetve állni a bár pultnál egyenruhában..Szóval klassz volt a zene, a hangulat,aztán megcsörrent a telefon.Barátnőm újdonsült kedvese jelentkezett be,hogy csatlakoznának.Többes szám!Szerencsére az ifjú szerelmesekre jobban hatott a jó levegő,meg a többi tényező,úgyhogy mindketten átadták a telefont,azoknak akik mellettük álltak,beszéljék meg ők,a találka pontos helyét.Nem tudok jól tájékozódni,ez köztudott,de a navigálásban profi vagyok!Szóval,(igen tudom,kezd egy romantikus filmforgatókönyvre hasonlítani a sztori)szóval néhány tánc és ital után,megérkeztek.Barátnőm kedveséhez már volt szerencsém,a telefonos idegennek bemutatkoztam,immár személyesen is.És Bumm..Hát ez meg mi??Ki a fene ez,hogy így érzem magam tőle..Ilyen csak a filmekben van.És különben is,velem ilyen még..Biztos sokat ittam..Nem,nem nem lehet..hű de jó illata van.Ne gyere közelebb..vagy inkább de..áááá ilyen és hasonló gondolatok árasztották el rózsaszínűre mázolódott elmémet.Néhány mondatot beszéltünk csupán,ki vagy,mi vagy,mit csinálsz stb.aztán indultunk haza,ki ki ment a maga útjára.Hogy nem csupán vonzalomról volt szó,azt a másnapi holdkóros állapotom bizonyította.A családdal töltöttem a napot ,és mindenki kérdezgette:-Jól vagy?Olyan fura vagy..Nővérem már szerintem akkor kiszimatolt valamit,mindig átvilágít:)Nos megkaptam,megtapasztaltam..Hát..Durva.És jogosan mondják"Eltalált Ámor nyila"Igazából pont olyan érzés.Váratlan,élesen szúrós,fájdalmas,de mégis..mámorító!A legszörnyűbb,hogy állandóan újra éled,és amikor felrémlik a reális valóság,a hiányon kívül valami borzasztó gyomor tájéki görcs jelentkezik..De orvoshoz menni ezzel..hiábavaló:)Nos köszönet,hogy megtapasztalhattam,hogy nem csak a romantikus filmekben létezik a nagy bummos eset..

Kút és víz

A nagyszüleim telkén állt egy kút.Amikor nagyapám megkért,hogy húzzam meg ,mert vízre van szükség,mindig boldogan teljesítettem a kívánságát.Igazi 'felnőttes'feladat volt,kihívás.Emlékszem csak álltam ott,egyik lábamat a kútra támasztottam,hogy még nagyobb erőt tudjak kifejteni,és fakasztottam a vizet.Kislányként úgy éreztem semmi sem lehetetlen.Ha vizet tudok fakasztani:) bármit megtehetek..Nagyapám  sziklaszilárd életszeretetével,örökké mosolygó szemével láttam én is a világot.Talán tőle örököltem hogy értem a viccet,és szeretem a virágokat.Úgy gondozta azt a telket,az összes fűszálával,hogy ha rágondolok túlcsordul a szívem.Aztán néhány év múlva,én felnőttem,ő pedig az angyalokhoz költözött.Az ígéretem,miszerint az esküvőmön övé lesz az első tánc nem valósult meg.Mert nem volt esküvőm..És még sok minden nem volt,amit kislányként elképzeltem.A 'kicsi én' aki tele volt ábrándokkal,vágyakkal,elfeledkezett a vízről..Pedig a kút mindig is ott volt.Csak egy kis erő kell,hogy meghúzzam.A vágy hogy ne hagyjam el a kislányt,és megőrizzem a lelkesedését erősebb,mint valaha..Mert fontos hogy néz rám!
És Papa!Az első tánc a Tiéd lesz,nem számít idő és tér,csak kút és víz..

Bereczki zoltán - Hangokba zárva

2010. szeptember 28., kedd

Mezítláb..szabadon

Már eltelt néhány nap a nyaralásból.Napközben pihenés a tengerparton,este séta a városban.Egyik délután,miután egész nap pancsoltunk,felfrissülten,városi sétához öltözve,mentolós csoki fagyit majszolva,a part felé vettük az irányt,hogy megnézzük a naplementét.Már nem volt olyan forró a homok mint napközben,így jóleső volt mezítlábasan csatangolni.Oda vagyok a hullámokért!Csak néztem,és egyre jobban elhatalmasodott rajtam a vágy.Ez a már már giccses jelenet,naplemente,hullámzó tenger,és a talpam találkozása a finom homokkal,eltelítette összes érzékemet.A szél a nyomomban ,mintha azt susogta volna..fusss,menj már..Nem is hallottam miről beszélgetnek a többiek,csak a szél játékos hivogatására bírtam koncentrálni.Futni,futni,futni..-Mindjárt jövök..És már szaladtam is.Bele szaladtam a vágyamba.Olyan jólesett,hogy észre sem vettem mennyire eltávolodtam a többiektől.Csak kapkodtam a sós illatú nyári levegő után,és élveztem a kalandot.Ahogy futottam,alaposan kimelegedtem ugyan, de a fáradságnak jelét sem éreztem.Könnyűvé váltam,és nem a 'gondolatok szárnyán röppentem'hanem ott voltam..Így hát mindenféle gátló gondolattól mentesen(le kéne vennem az órám,ruhában vagyok,hűvös van stb),csak tettem ami jól esett,és beleszaladtam érzelmeim hullámzó tengerébe.Csak ugráltam,és kurjongattam.Boldog voltam,és szabad..
Néhány évvel később..
Szintén nyári este van.A kedvem jó,a hangulat magával csábít.
Egyesülök a zene ritmusával,a ruhával amit viselek,és szinte a testem irányít engem,nem pedig fordítva.Táncolok!A szenvedély találkozik az örömmel,és ettől majd ki csattanok.Egy ilyen táncos felszabadult pillanatban történt az eset.A mezítlábas eset.Egy újabb töredék csupán..mezítláb,szabadon..

2010. szeptember 27., hétfő

The Farm - All Together Now (Indie Rock Mix)

Meddig még?

Ezen a mondaton szoktunk jót nevetni Nővérrel.Dr.Csernus szokta joggal feltenni a kérdést:"Meddig akarja még s.d.magát?Meddig még?"Észrevettem hogy már nevetünk az egészen..Mármint saját magunkon.Amikor összeülünk általában megvitatjuk kivel mi történt,ebből mit vont le,ettől hogy érzi magát,mi a tanulság,mit kéne tenni,aztán hazamegyünk és minden megy tovább.Persze más esetekkel,döntésekkel,problémákkal fűszereződig életünk,és a következő találkáig megint összegyűjtünk egy csomó 'esetet'amit ízekre szedünk,és ha bár ismételten levonjuk amit érdemes,és szerintem azért fejlődünk,de döntő többségben az életünk minősége nem igazán változik. A kérdés:'Meddig még?'ott motoszkál..Ez az évem,nagy fordulópontja az életemnek.Egy durva hullámvasúthoz tudnám leginkább hasonlítani.Mész felfelé lassan,izgatottan,a szíved a torkodban lüktet,aztán egy pillanatra megállsz,látod a táj szépségét,élvezed a magasságot.Aztán hirtelen gyorsulni kezdesz,belepréselődsz az ülésbe,és a sebességtől lélegzethez sem jutsz.Aztán újra felfelé ívelsz,majd zuhansz,és ettől a hirtelen váltakozástól elveszted a biztonság érzeted,és a végén már összemosódik,nem tudod mikor jobb,a zuhanás előtt,vagy után..Mindig éreztem,hogy valami történni fog velem.Valami ami megváltoztat,jobb irányba terel..És persze valami nagyon pozitív dologra számítottam.Vártam a 'jeleket',amiknek túlzott jelentőséget tulajdonítottam,és kellően összezavartak.. Bevallom egészen másképp képzeltem el.Úgy gondoltam hogy valami rajtam kívülálló dolog fogja megváltoztatni a dolgaimat,attól fogom magam jobban érezni.Legyen az bármi.Csak új legyen,ami nem emlékeztet a 'régi'életemre.Egyszerűen ki akartam lépni.Egy szűk ruhának éreztem ,ami mindenhol szorít,és egy kényelmesebbe akartam bújni.Csakhogy ez nem így működik.Ez a 'görcsös vágy'jelenség,ami aztán végképp semmire sem vezet,hacsak nem akarunk egy kétségbeesett libának tűnni,akitől csak úgy iszkiri..szalad el mindenki.(mármint az áhított új világ)A jelekre,és a 'majd a sors eldönti mi legyen'kezdetű mondataimra már nem úgy tekintek mint eddig..Nem szentelek mindent ez alá,mert nem vagyok benne én.Az én,a választásom joga hol marad,ha folyton a sorstól,az univerzumtól,meg a jelektől várom a válaszokat?Teszem fel a kérdést magamnak..Persze sokszor segítenek,ezt nem feledem,pl.összehoznak egy könyvvel,vagy egy idegennel,és ezektől a különös találkáktól történik valami.Az egész mostani teóriám,miszerint nem bújhatunk csak úgy ki a kinőtt életruhából,az eddigi legnehezebb vállalkozásom.Mert eddig könnyű volt ráfogni mindent másokra és a körülményekre.Könnyebb haragudni azokra akik magamra hagytak a bajban,vagy dühös lenni azért hogy az életem egy akadály pályára hajaz.De 'meddig még?'merűl fel újra a kérdés.Talán ha észrevennénk,hogy a sors,vagy az akármi bármi talán csak segíteni akar,és nem kicseszni velünk..Hogy felismerjük végre,hogy ez az egész csak egy stratégiai játék.Igen csalódunk,cserbenhagynak,térdre esünk stb..ÉS?Kit érdekel??Fognak attól jobban szeretni, elfogadni,ha megrogyunk,és örökké sajnálgatjuk magunkat.(persze ezt is kell,de csak egy ideig)De a válasz nem.És a körülmények sem változnak.Sosem fog vállon veregetni az,akire mindennél jobban vágyunk.Legalábbis addig biztosan nem amíg el nem engedjük.De lehet hogy akkor sem.Mert az ő tudata más szinten van,és ezt vagy el lehet fogadni,vagy bele lehet pusztulni.Arra a kérdésre pedig hogy "akkor mindig én változzak,mindig én mosolyogjak?",a válasz:IGEN!Már csak az egyszerűség elvét követve is logikusabb megoldásnak bizonyul.Vagy ha megakarjuk változtatni a világot hajrá!Bár tapasztalatból tudom nem fog menni..Megpróbáltam:)El kell fogadni hogy ez van.De lehet sokkal jobb is..Aztán rajta kell felejteni a szemünket valami szépen.Aztán a szívünket valami jón.Hogy mi az?Néha álljunk meg,és gondoljunk magunkra úgy mint egy házikóra(az otthonunkra)..Ha odabent meleg van,és ott jól érezzük magunkat,kit érdekel hogy odakint mekkora a káosz..És ki tudja,talán ha több jelentőséget tulajdonítunk,a házikónkban eltöltött időnkre,odakint is elül a vihar..Szóval?Meddig még??:)

2010. szeptember 20., hétfő

Képzelt riport..

Mezítláb lépkedek.Hosszú tarkabarka ruhám a combomat simogatja.Mélyeket lélegzem a  meleg késő délutáni levegőből.Egy tisztáshoz érek,a hőlégballon már vár.
-Szép estét kedves,jó hogy újra látom.Indulhatunk?
-Igen,köszönöm,úgy látom szép időnk lesz.
-Úgy ám,nézelődjön csak,olvadjon össze ezzel a csodálatos vidékkel.
A forró levegő gyorsan tölti a ballont,a kosár emelkedni kezd.Kezem a kosárba kapaszkodva még picit görcsös,de ahogy lassan elhagyjuk a földet,úgy hagy alább a feszültség.Egyre könnyedebbnek érzem magam jólesik szállni a nyugalom felé.A táj látványa beleivódik a szememen keresztül az egész testembe.Minden narancssárga a késői nap sugarainak köszönhetően.Kimagasodó sziklák oldalába telepedett,színes házakban gyönyörködöm.Egy napraforgómező melletti kis tisztáson landolunk.Nem messze a háztól.
-Köszönöm.Búcsut intek,és sétálok a ház felé.
Sofia,és Vincenzo(képzeletbeli olasz barátaim:)a teraszon teáznak.Sofia gyönyörű,40év körüli,szőke,nyílt tekintetű,folyton mosolyog.Vincenzo hasonló korú,vonzó,nagy barna szemekkel,aki szereti az életet,az édeset,és a humort.Meglátnak,és mint mindig mikor meglátogatom őket örülnek.
-Jó hogy itt vagy,gyere fel!Mindketten megölelnek.
-Szomorúnal látszól.
-Hiányzott,hogy nem jöttem gyakrabban,tudjátok sok minden történt,és én majdnem elfeledkeztem a találkáinkról.
-Semmi baj,olykor hajlamosak vagyunk belefeledkezni a gondokba,de ne felejtsd el,hogy ránk számíthatsz,csak be kell hunynod a szemed..
-Jó itt,szeretem a tea ízét,a kert illatát,az idevezető utat..Sofia feláll és gyengéden kifésüli a hajam.
-Ha nehéznek érzed magad,ne tetézd azzal,hogy gubancos hajjal jársz kelsz kedvesem.
-Igaz,mosolyodom el, miközben Vincenzo egy kacsintás kiséretében elém tol egy tányérnyi csokoládét.A látvány és az illat gyorsan eljut agyam azon részébe ami a vágyért felelős,mert már csukott szemmel adom át magam a csodás falatok okozta élvezetnek.
-Képzeld,mondja Vincenzo,találtunk egy helyet,és úgy éreztük látnod kéne.Ha még bírsz mozogni falánkka,megnézhetnénk.A kezem a kezébe veszi,és letörölgeti a csokimaradványokat róla.
-Milyen hideg a kezed,jegyzi meg,miközben arra gondolok milyen jólesik ez a gondoskodás.
-Tudom,ha izgulok mindig ilyen.
-Meglátod tetszeni fog,és egy huncut mosolyt intéz Sofia felé.Mielőtt elindulnánk, Vincenzo beszalad a házba,és egy köteg papírral felszerelkezve jön elő.
-Hát az meg minek?kérdezem.
-Szóval még mindig..ráncolja össze játékos vonásait.
-Mit még mindig?
-Fürkészed a jövőt..kiváncsiskodsz..na gyere.Mindketten kézen fognak,és szaladni kezdünk. Színes ruhám csak úgy röpül utánam,én pedig csak nevetek.Szinte egész testemet rázza a kacagás,ahogy láncot alkotva szaladunk bele a narancsos esti fénybe.Amikor elfáradunk ,szinte egyszerre huppanunk a fűbe.Előkerül egy kulacs,mindhárman meghúzzuk,majd felsegítjük egymást, és sétálva indulunk tovább.
-Többször kéne előhívnod a huncutságod,súgja oda Vincenso,jól áll.
-Nekem is ezt mondogatta,egészen addig amíg elhittem.Segített hogy előcsaljam,és egy idő után már magától jött..nem is kellett csalogatni.A gyermeki én elfeledteti a gondokat,majd meglátod.Tudod az a baj hogy sokan nem mernek játszani,mert úgy gondolják.Hogy tehetném?Hiszen fut a lakás,és a sok probléma..Pedig a valódi probléma,hogy az életük fut.Mellettük el,szélsebesen,könyörtelenül.De ha rád nézek emeli az arcom a kezébe Sofia,látom a huncut gyermeki lényed,ami átvilágít minden nehézségen.
Közben egy kisebb dombocskához érünk,különösebb nehézség nélkül kaptatunk a tetejére.Vincenzo lehuppan,és hajtogatni kezd.
-Elkelne egy kis segítség hölgyek,és biccent a fejével hogy üljünk le mellé.
-Mit hajtogatunk?-kérdezem izgatottan.
-Repülőket-mondja,és minden kreativitását beleéli a kis masinák gyártásába.Precízen,lassan dolgozik,és közben dúdolni kezd.Sofival picit lógósabban haladunk,mert az elénk táruló látványtól lelessúl a kezünk,és felgyorsul a szívünk..Összemosolygunk.
-Oké,ennyi elég lesz,pattan fel Vincezzo,olyan elszánt ábrázattal,mint aki most készül bemutatni új felfedezését a bizottság előtt.
-Akkor most vedd a kezedbe az elsőt.Nézz vele farkas szemet,mond el neki hogy megbántott,fáj,és kérd meg hogy hagyjon el.Tiszta erőből repítsd el,jó messzire..
-Csináld!szól rám erélyesebb hanggal.
-Rendben,adom meg magam,és érzem a jég hideg kezem,és a szorítást a mellkasomban.Nagy levegő,összeszedem minden dühömet,és erőmet és elhajítom.A szél segítségemre siet,és már nem is látom olyan messzire repíti.Már nem gondolkodom,csak repítem el sorba,erővel,szinte zihálva.A düh kezd lecsillapodni,valami könnyű érzet lép helyébe.Talán megbocsátás..Talán béke..Miután az utolsó is elrepül,megfogják a kezem,és megérintik a szívem..
-Köszönöm!-hebegem,miközben mosolyogva letörölgetik a könnyeim.Köszönöm hogy vagytok!
-Benned vagyunk,mondja szeretet és hála,az én képzeletbeli olasz barátaim..

2010. szeptember 19., vasárnap

A mumus,a zsákosbácsi és a többiek

Egyik éjszaka nem tudtam aludni,és egy beszélgetést néztem Müller Péterrel.Sajnos nem tudom ki volt a másik idősödő úriember,de nagyon jó volt elhallgatni kettejük igen nagy tapasztalatokra épülő kis történeteit.A fegyelmezésről volt szó.Mindkettejük elmondott történeteiből az derült ki hogy valójában a szándék a lényeg.Müller Péter elmesélte,hogy elvitte az unokáját egy sport eseményre,ahol a gyerkőc hisztizni kezdett,hogy kólát akar.Kérem,kérem,akarom,akarom!!A nagypapa nem bírt vele,próbálta csitítani,elmagyarázni hogy itt most nem lehet stb,de hiába.Ekkor odalépett a mester,ránézett a követelőző gyerekre és teljes magabiztossággal csak ennyit mondott:-Nincs kóla!!A gyerek tudomásul vette és elhallgatott.Nem csak úgy mondta,hogy a gyerek maradjon már csendben végre,hanem mélyről,egész lényéből mondta,a gyerek szemébe nézve.Volt benne szándék..
Szóval erről a beszélgetésről jutott eszembe,hogy a szülők milyen leleményes dolgokkal állnak elő annak érdekében,hogy a gyerek ne rosszalkodjon.Nézzünk néhány példát.Legáltalánosabb talán a :-Ha nem viselkedsz,elvisz a mumus..Milyen félelmetes volt nem?Azonnal összehúztuk magunkat,pedig azt sem tudtuk mi a fene az a mumus,csak féltünk tőle.Ezért volt olyan rémisztő.Annak képzeltük aminek akartuk,mindenkinek a saját félelmét testesítette meg.A néphiedelemben sincs róla leírás,csak annyit tudni hogy egy rosszindulatú lény.Néhány éve beszélgettünk erről páran.Valahogy így hangzott:
-Titeket mivel ilyesztegettek kiskorotokban?
-Engem azzal hogy elvisz a zsákos bácsi..
-Nekem azt mondták hogy eljön értem a rézfaszú bagoly..
-Nekem pedig-mondtam én,csak annyit mondtak hogy jön a Vá..
-Az meg mi?
Hát nem tudom,Vááá,rém ijesztőnek hatott..De mi is kitaláltunk egy 'félelmetes'lényt kisebb unokatesók megrémisztése gyanánt,ez nem volt más mint a macskacicó..
És téged?
..Hát nálunk az úgy megverlek hogy beszarsz elég hatásos volt..:)
Szóval szerencsére minden rosszalkodás ellenére,itt vagyunk,nem vitt el a mumus,a zsákosbácsi és a többiek..

2010. szeptember 18., szombat

Azok az ízek..

Kislányként imádtam a nagymamám mellett tüsténkedni,amikor süteményt sütött.Odavoltam a különböző méretű vájlingokért amiben az inycsiklandozó krémeket keverte.Talán akkoriban tanultam a türelmet és mértékletességet:)Végig kellett várnom amíg a sűrű krém a kinyújtott tésztára telepszik,és ha szerencsém volt,maradt egy kis kostoló a tál aljában,amit az egész kézfejem segítségével tömtem magamba.Legkedvencebb sütim a Részegesbarát volt.Babapiskóták közé szorított sűrű világos krém,kalapként egy kakaós réteget viselve.Attól volt 'részeges'hogy a babapiskóták rumban megfürödtek.Az igazi kihívást az jelentette,hogy nem lehetett azon nyomban nekiesni,hanem legalább egy egész napot várni kellett rá,mert ez a kakaós fedőréteg még nem engedte a sütit kés alá feküdni.Idő kellett hogy megadja magát,és ne törjön meg.Elvárta az időt,ami megpuhította.Ilyen az emberi természet.Sokkal vonzóbb az amit nem kaphatunk meg azonnal.Minél többet várunk rá,annál nagyobb az élvezet.Azt is szerettem ezekben a sütésekben,hogy olyan volt mint egy kis rituálé.Nagyim mindent gondosan előkészített,kitartó mozdulatokkal verte kemény habbá a tojásokat,óvatosan nyújtotta az érzékeny tésztát,aztán türelmesen várt.Közben pedig mesélt.Mindig ugyanazt,ugyanúgy.De sosem untam meg!A szülinapi tortáimat is ő sütötte,csokisat,gondosan feldíszítve,marcipánfigurával a közepén.Hiányoznak azok az édes illatokban töltött délutánok.Manapság bemegyünk a cukrászdába, választunk,elfogyasztjuk, kimegyünk és elfelejtjük.Finom ugyan,de nem köt hozzá semmi,ami felejthetetlenné tenné.Vajon ha én nagyi leszek,tudok adni majd ilyen ízeket,emlékeket az unokámnak?Micsoda gondolat,még anyuka sem vagyok.Az a baj hogy akkor már nem lesz vájling..De talán lesz elég odaadás és szeretet bennem is,hogy majd valaki egyszer rám gondolva felsóhajtson és azt mondja: -Azok az ízek..

2010. szeptember 10., péntek

Zene az kell..

Egészen pici koromtól meghatározó szerepe van az életemben a zenének.Minden hangulatomhoz tökéletes ráérzéssel választom ki a megfelelő dalt.Persze sokszor nem túl ésszerűen döntök,mert ha szomorú vagyok,nem vidám dalt teszek be persze,hanem valami jó sírosat.De hát nő vagyok:)Talán nem is baj egyébként,mert a dalok által még intenzívebben kiélem az épp aktuális érzelmeket,nem pedig elnyomom.Hű,mindenféle korszakom volt már,a legemlékezetesebbekről most megemlékezem..Szandival kezdődött:)Rajongásomat segítette,hogy a szomszédunkba költöztek,és egy nap,suli után,felcsengettem hozzájuk:-Csókolom,kérhetnék Szanditól egy autógrammot?A mamája nagyon kedves volt.Felhívtak,kaptam mosolyt,aláírást,amit másnap rém büszkén mutogathattam a suliban:)Aztán cseperedtem,jött az Eddás korszak.Te jó ég,hogy néztem ki akkoriban..Eddás poló,'seggem alig látszik ki gatya'(Nővérem nevezte el,ki volt tőle,joggal..),sportcipő.Kb. ugyanebben az időszakban belezúgtam a bátyám haverjába(mint minden kamasz kiscsajjal,igen,velem is megesett)aki Republik rajongó volt,így én is azzá lettem.Ő ugyan rám sem bagózott,de a Republikot azóta is kedvelem:).Aztán nővérem hatására Beatles rajongó lettem..Még könyvet is olvastam a zenekarról,nagyon megkapó dalaikat máig a szivembe zártam.Utána jött a nagy Queen-es korszak!Emlékszem volt egy videókazettám,tele videóklippekkel.Leültettem az unokatesóimat,és lelkesen mutogattam nekik a kedvenceimet.Szegények annyira nem méltányolták a lelkesedésemet,de hősiesen aszisztáltak.De talán a legjelentősebb a Dirty Dancing korszakom volt:)Volt egy csodálatos nyár:)Fülig belezúgtam a szomszéd fiúba,aki nem mellesleg kiköpött Patrick Swaize volt.És tetszettem neki:)A filmet kb megnéztem naponta kétszer,(bármelyik részéből idézek szó szerint:),sőt a filmől tanultam meg táncolni.Milyen klassz volt az az időszak!Akkoriban is kötődött néhány kapocs:).Talán ezek voltak a legmeghatározóbb korszakok,aztán jött mindenféle dal ami hatással volt..Mert zene az kell..

Queen - I Was Born To Love You (2004 video)

Patrick Swayze Featuring Wendy Fraser - She's Like The Wind

margarita

Quimby - Most múlik pontosan

Valami

Tegnap éjjel nagy erővel kerített hatalmába valami.Valami,ami úgy szorongatott,hogy nem kaptam levegőt.Biztosan mindenki ismer az érzést,amikor vegyül a tehetetlenség,a kilátástalansággal és ettől az erő nevezetű segítőtárs csak fekszik magunkban,és a sírás úgy rázza a testet,mintha sosem akarná elengedni.Amikor az ember kiabálni szeretne,de már az sem megy,csak abban reménykedhet,hogy elfogy az önsajnálat,és a könny.De amíg könny és önsajnálat a nyomunkban kullog,mi csak fekszünk,és nem tudunk felkelni.Ettől rémesen pipásak vagyunk magunkra,és így egy ördögi körbe kerülünk.Tegnap összetört egy 'korszak'..De legalább megvédte utasát,és nem lett nagyobb baj.Az  őrangyalok jelen voltak,és ezért hálát éreztem,ugyanakkor dühöt,hogy kísérőim erősebbek ennél a nemes érzésnél.Vajon mindent el kell veszítenünk,hogy újra építsük az életünket?-ez zakatolt a fejemben órákon át.A válasz talán igen.Egy kis számadást végeztem magammal.Képzeletben készítettem egy listát azokról a dolgokról amiket elvesztettem az elmúlt egy évben...De a legszörnyűbb nem a listákon szereplő dolgok voltak,nem is az hogy mennyire volt hosszú ,hanem hogy csak egyet csináltam.Eszembe sem jutott,hogy készítsek egy másikat arról hogy mit kaptam.Hogy megváltoztam!-ez a gondolat volt talán a 'valami'ami földre kényszerítette a lelkem.Emlékszem fennhangon,büszkén mondtam:-Inkább csalódjak ezerszer,minthogy örökké bizalmatlan legyek..Nos ezt kipipálhatjuk.Csakhogy nem voltam képes megmaradni annak aki ezt mondta.Győztek.És talán addig kapom a sorstól a feladatot csalódás formájában,amíg újra képes leszek hinni.Egy nagyon jó barátom mondta:"Képviseld amit érzel"Igaz,és jó tanács.Rájöttem magammal szemben kell hitelesnek lennem.Valamit megfogalmazni nem elég!Kimondani sem elég!Hinni benne igazán,az a valami!Ha hagyom hogy győzzenek a csalódások,falakat növesztek,és bezárkózok magamba.Ezt nem akartam soha.Az egyik álmom figyelmeztetett rá,hogy pedig jó úton haladok:
Egy idegen lakásban voltam egyedül.Pizzát majszoltam,aztán elsétáltam a bejárati ajtó előtt.Az ajtó nem volt kulcsra zárva,és én megijedtem.Te jó ég,én így voltam itt?És félni kezdtem.Az ajtón 3nagyon komoly zár volt,és én dobogó szívvel elkezdtem egymás után bezárni őket.Így kezdtem megnyugodni.Egészen addig amíg nem végeztem,nem éreztem magam biztonságban.Aztán valami nagyon furcsa dolog következett.Hiába voltak falak meg ajtó,átláttam rajtuk,és engem is láttak.Szemben a ház lakói várták a liftet és néztek rám értetlenül.Nem szóltak csak néztek és mintha ezt mondták volna:-Mitől félsz?Biztonságban vagy!

Érdemes figyelni az álmainkra,sokat segíthetnek.Nekem megsúgták,hogy nem a záraktól felépített falaktól kell várnom a biztonságot.A hitemben rejlik.A könnyeim lassan elapadtak,elkezdtem lélegezni,és két dolog nyugtatott meg,és segített álomba szenderülni.Egy dal,és egy videó.

No arms, no legs, no worries - magyar felirattal [HUN SUB]

2010. szeptember 9., csütörtök

Irány az erdő

Szeptember..Kezdődik a suli..A fák leveszik koronáikat..Előkerülnek a melegebb ruhadarabok..Kezdődik a szarvasbőgés:)
Szeptember elejétől október közepéig érdemes kilátogatni az erdőkbe egy különleges koncert élmény reményében. A szarvasbikák nászát hallgatva egy igen hűvös őszi estén, egy erdőben lesben állva egy picit belekóstolhatunk a "vadász érzésbe". Érdemes egy porszívó csövet is magunkkal vinni a lesre, mert így 'becsaphatjuk'a felbőszült bikákat, és közelebb csalogathatjuk magunkhoz és a bikákat egymáshoz. És persze felhívjuk a nőstények figyelmét:), amit persze jobb a heves vérmérsékletű bikákra hagyni:). A bőgés ereje, hangmélysége sok információval szolgál a többi bika számára is. Ebből ugyanis következtetni tudnak a versenytársak korára, fizikai erejére, és vérmérsékletére is. Amikor a bikák összetalálkoznak, agancsaik összeakasztásával viaskodnak a nőstény kegyeiért. Ez a sötét erdőben megbújva, igen adrenalin növelő hatású hanghatás..(érdemes autó közelében maradni, az esetleges menekülés miatt) Akik megfontoltabb, biztonságos kirándulásra vágynak, választhatnak vadasparkot is, ahol az állatok elkerítve élnek, de a parkot körülvevő erdőkből jól hallatszik a bikák csalogató éneke. Akárhogy is, érdemes beleolvadni egy kicsit az erdő és  lakói életébe.
Néhány tipp a vakmerőbb megfigyelőknek: A Magas-Börzsönyben Csóványostól északra Királyháza felé, egymással párhuzamosan lefutó hegygerincről, jól hallható a rangidős bikák 'párbeszéde'. A másik Pesthez közeli hely a Pilis.Pilismarót-Dömös vonalban a Visegrád-Lepence közötti szakasz vadban gazdag, jó koncert terep:) (vadászinfó) Szóval meleg ruha, porszívó cső, bátorság és irány az erdő..
Jó bőgést!:)

hárempasa

2010. szeptember 8., szerda

Az alma meg a fája

"Nem esett messze az alma a fájától"..Vagy mégis?

Megszületünk,felnövünk,aztán jön a nagybetűs,és nekünk állnunk kell a sarat.Kezdve az iskolával,az első munkahellyel,a szerelemmel,és a millió akadállyal amit elénk görget az élet..Csak megyünk előre,mindig más szerepben tesszük a dolgunkat.Vagyunk unokák,gyerekek,munka társak,barátok,szerelmek,majd leszünk férjek,feleségek,szülők,nagyszülők.De vajon jól csináljuk,és út közben végig tudjuk kik vagyunk mi??Olaszországban minden városnak van egy szava.Amíg nem érted meg a város szavát,nem értheted meg a várost..Így tartják..Így nekünk is lehet szavunk,ami jellemezhet minket,és amivel könnyebben eligazodhatunk saját világunkban.Nekem sok szavam volt már,most talán a 'hovatartozás' aktuális.Honnan jöttem,hová tartok,hol tévedtem el?Ez nem túl jó,tudom.Jelen lenni a jelenben,ez volna jó.De szerintem ezt csak akkor lehet igazan megélni,ha tisztában vagyunk vele melyik fának az almái vagyunk.Hiszen nem lenne alma,ha nem lenne fa,és annak a fának nem lennének gyökerei..Vannak akik úgy tartják,a léleknek hosszú utat kell bejárnia,és semmi nem történik véletlenül.Eszerint mi magunk választjuk ki a családot,ahová leszületünk,és visszük végbe ezáltal a végzetünket.Tanulunk.Tanulunk szeretni,küzdeni,csalódni.Nem tudom,lehet.De az is lehet,hogy a véletlenből születünk,és életünket a sok sok véletlen alakítja végzetté.De nem is ez a lényeg.A lényeg talán abban rejlik,hogy éljük meg a fánkat,milyen hosszúak azok a gyökerek.Mennyire befolyásolja életünk szakaszait,hogy mit pakoltak a hátizsákunkba amikor útnak eresztettek az élet nevű erdőbe.Kaptunk e elég önbizalmat,hogy higgyünk magunkban annyira,hogy ha eltűnik az iránytű is tudjuk merre tartsunk.Kaptunk e annyi bizalmat,hogy mi magunk is hinni tudjunk.Kaptunk e annyi biztonságot,hogy mindig két lábbal állhassunk a földön,és sose érezzük azt hogy olyan messze van a tisztás.Kaptunk e annyi szeretetet,hogy ne vesszünk el.Mi van a hátizsákunknak nyoma vész útközben?Milyen felnőtté,szülővé válhatunk,ha mi nem igazodunk el a saját erdőnkben?Sok sok megválaszolatlan kérdés,amit csak a lélek képes orvosolni ,talán úgy ha veszünk egy saját hátizsákot..És közben hálásak vagyunk azért ami van.Hogy megszülethettünk,hogy gondoskodtak rólunk,hogy kicserélték a kakis pelust,hogy felvettek amikor sírtunk,hogy elvittek orvoshoz ha fájt a hasunk..Aztán csak várnunk kell.Várni hogy le essünk a fáról,és hogy milyen messzire,az már csak a hátizsák tartamától függ..

"Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt,
a kézfogás és az önfeladás között.

És megtanulod,hogy a vonzalom nem azonos
a szerelemmel,és a társaság a biztonsággal.

És kezded megérteni,hogy a csók nem pecsét,
és a bók nem esküszó

És hozzászoksz hogy emelt fővel,és nyitott szemmel fogadd a vereséget,a
felnőtt méltóságával,
nem pedig a gyermek kétségbeesésével.
És belejössz,hogy minden tervedet a mára alapozd,
mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.

Egy idő után kitapasztalod,hogy még a napsugár
is éget,ha túl sokáig ér.

Műveld hát saját kertecskédet,
magad ékesítsd fel a lelked,és ne
mástól várd hogy virágot hozzon neked.

És tanuld meg hogy valóban nagyon sokat kibírsz.
Hogy valóban erős vagy.

És valóban értékes.
/Veronica A.Schoffstall/

2010. szeptember 6., hétfő

Egy dalban..

Már csak néhány lépés..Minden lépés végtelennek tűnik.Ahogy a színpadra ér,próbál önmagára koncentrálni,próbálja lecsitítani a szívverését,amit szinte jobban hall,mint a saját hangját..koncentrál.Fények,zajok,a zsűri sokszor előre leíró tekintete,a nézőtér feszült várakozása,és a kamera forog..Mély levegő,és megszólal a zene.

Engem személy szerint lenyűgöz,ahogy odaadják azt,amit más a saját közegének is nehezen.Bizalmat!Amíg mi egy könnyed szórakozás reményében hátradőlve lazítunk szombat este,ezek az emberek hatalmas lelki erőről tesznek tanubizonyságot.Adnak valamit önmagukból.Szerintem ez nagy dolog,főleg annak fényében,hogy sokszor érzem magam egy álarcos bálban..De ők merik levenni,és abban a cirka 5 percben kitárulkoznak.Olykor megrendítő mi megy végbe valakiben abban a néhány percben.Van akiből a végtelen szomorúság,és valami évek óta cipelt teher szabadul fel,de olyan is akad aki azt mutatja meg milyen ha valaki jóban van önmagával,és ez sugárzik róla.Tehetségesek,bátrak,és szerencsések,hogy van egy ilyen 'eszköz'a kezükben ill.a torkukban:)aminek segítségével ilyen érzelmeket hozhatnak felszínre.Egy dalban..

(Érdemes megnézni)




www.youtube.com/watch?v=RqYGLbczlIM
www.youtube.com/watch?v=pf_wkkrBCXA

2010. szeptember 4., szombat

A kapocs

Nyár volt.Forró,fülledt,tikkasztó nyár.A ház kalapjául szolgáló nád sárgán ragyogott a napfényben.A töltés,mely a belső udvar szegélyét képezte,térdig érő dzsungelként magasodott elő.Minden csendes volt,csak néhány igazi házi alomból való,meglehetősen elképesztő kereszteződésből született(kuvasz-puli:)kedvenc nyúlt el az árnyékban,némi menedéket keresve a tűző nap elől.Két lány tüsténkedett csupán,akiket a szülők néhány napra kettesben hagytak,némi kerti munkát rájuk bízva,bizonyára neveltető szándékkal:),hogy szokják a munkát,és a jó levegőt.A dzsungel tisztássá való átalakítása volt a feladat,mely a föld állapotának figyelembe vételével,meglehetősen nagy kihívásnak számított..De a lányok lelkesek voltak.A gaz tövét jól megszorítani,puccsit,kihúz.Ennyi.Közben jó beszélgetések,hangos kacajok.Nap végére pompás bőr szín,késő délután jöhet a lazítás.Árnyékba telepedtek a lógó nyelvű kuvaszpulik mellé,fáradt lábaikat hűsítő hideg vizes lavórba lógatták,és hangosan énekelték hogy:'Szállj el kismadár,nézd meg hogy merre jár,mondd el hogy merre járhat ő'...

Csak néhány napig tartott ez a különös vakáció,és megmagyarázhatatlanúl nyomot hagyott.Ott,akkor nem csak egy tisztás,hanem valami más is született..Valami kapocs.
Akik nem ismernek minket,sokszor mondják,hogy hasonlítunk egymásra.Mi jót mosolygunk ilyenkor,mert nem kötnek minket össze 'igazi vérszerinti'szálak,de valami más igen!Szóval nem vérnővér:),'csak'Nővér!Szabadon lenni vele!Jó!És nagy szó!Nincs feszengése a léleknek,mert ugyanazon az érzékeny frekvencián mozog.Ezt élem meg ha vele vagyok..Ez nagyon ritka.Sajnos sokszor két olyan ember között nincs jelen,akik évtizedek óta élnek 'együtt'.Vagy nincs meg szülő és gyermek között.Szeretik egymást,de sokszor nem értik meg mire van szükségük,pedig csak egy picit kéne állítani azon az antennán.Viszont meglehet két idős ember között,akik már évek óta nem látták egymást,mégis mikor újra összetalálkozik a tekintetük,nevetve nyelvet öltenek egymásra,mint gyermekkorukban,és mintha nem lenne idő és tér,újra élik önmagukat egymásban.És miközben régi lemezeket hallgatnak,együtt rezeg a lelkük,mert ott a kapocs..Megmagyarázhatatlan talány,hogy és miért születik meg ez a valami két ember között. Nem kell hozzá semmi különös..Megszülethet egy napraforgó mezőn a vonatra várva,egy kerti lugasban,egy közös szunyókálás alkalmával,vagy a szabad ég alatt fekve,csillagokat bámulva.És most nem arra gondolok,hogy ez feltétlenül egy örök barátság vagy szerelem kezdete.(Bár ilyen is van:)Meg olyan is,hogy két idegen rezeg össze,csak egy hosszúra nyúlt pillanat erejéig,és kicsit mintha ott ragadna egymásban a lelkük.Lehet hogy nem válnak  szoros barátokká,csak olykor találkoznak, megélnek  néhány közös rezgésű emléket,aztán hónapokig nem látják egymást.De nem ez a lényeg!Ha az adott pillanatban létrejön a kapocs,onnantól nem számít semmi.Nem számít mikor,hol látták egymást utoljára,ha újra összefújja őket a szél,megkapaszkodnak,és ugyanott folytatják.Ha pedig nem lesz többé szeles az idő,megőrzik a pillanatot amikor megszületett a kapocs..

(Szeretlek Nővér)

2010. szeptember 1., szerda

Villám

Úgy ért mint egy villámcsapás..szoktuk mondani,és ilyenkor valami komoly felismerésre gondolunk,ami csak úgy hirtelen csap le ránk.Egészen váratlanúl érkezik,mintha a semmiből születne.Amikor érezzük,általában valami sajgó és egyben borzongató elektromos kisülést érzünk szívtájékon,szinte lebénulunk tőle.Mint szegény fa,aki egymaga álldogál valahol,mint természetes villámhárító.Bár az sem mindegy milyen fa,vannak szerencsések is,akiket a villám elkerűl.Egy helyes közmondásra bukkantam miszerint:A villám kedvenc fája a tölgy,a bükköt viszont kerüli:)Utánaolvastam honnan ered,és a válasz pofon egyszerű.Vannak fák amik rossz vezetők.Ilyen a vadgesztenye,bükk,éger.És vannak a peches fák,akiknek az lehet a vesztük,hogy erős nedvkeringésűek,így jó vezetők és tökéletes célpontok.Ilyenek a tölgy,fenyő,nyár,köris.Villám..különös,látványos természeti csoda,romboló megjelenéssel.De nem egyedűl dolgozik,szüksége van segítőkre,hogy létrejöhessen,és találjon egy megfelelő áldozatot.Először felpiszkálja a szelet,hogy ingadozásba kezdjen.Így tesz a hőmérséklettel is.Kisded játékát addig folytatja,míg bizonyos részecskék elcsúsznak egymáson.Ettől óriási feszültség keletkezik vagy felhő és felhő között,vagy felhő és föld között.Csak egy-két ezredmásodpercig tart csupán..de a hatása egy életre szólhat.Ki ki eldöntheti melyiket választja..Lehet csalán:'Csalánba nem üt a ménkű',védve van, közel a földhöz..Vagy lehet fa egy hegytetőn,kiemelkedő célpontnak kitéve,reménykedve,hogy egy arra kószáló villám nem öli meg,csak megsebzi..Hála Benjamin Franklinnek,hogy megvédi a házainkat,és hála a bátor tölgynek..

Egy csepp könnycsepp

Azt mondják az élet keserű sója,
pedig csak érzelmeink kicsiny mutatója

Ott él minden testben,a lélek irányítja,
a szív majd a szem továbbítja

Kiskorunkban még gyakori látogató,
később aztán ritkább,átutazó

Különös mennyi minden lehet okozó,
szívünk forrásvizét tengerré fokozó

Először talán akkor záporozik,
mikor első szerelmünk más után vágyakozik

Aztán jön valaki,aki felitatja,
megdermedt szívünket lassan felolvasztja

Van hogy cseppanyóka éppen hogy megmutatja,
máskor pedig özönvízzel teli csuprát nyújtja

Sokszor minden szónál többet jelent,
ha a másik szemében egy csepp könnycsepp mereng

Elinduljak,visszamenjek?-kérdi cseppanyóka halkan,
de már érzi vesztét,s el is indúl lasan

Aprócska

Aprócska a test,aprócska a lélek,melynek a mélyére újra visszanézek
Érzem amit gondolt,remélt és nevetett,kicsiny szívében ott élt a szeretet

Erős kéz szorítja aprócska kezeit,a felnőtt nő keresi feltépett sebeit
Nehéz a nő szíve,szeméből könny pereg,édes emlékeit feledni nem lehet

Ahogy a rügy pattan kéklő tavasz láttán,úgy érez a kislány nagyszüleit látván
Megnyílik a kis szív,ölel és válogat,jó emberek helye örökre megmarad

Ott van az a két hely,lelkem tavaszában,a kislányként felépített csodálatos várban
Véd engem ez a vár,a szeretet ihlette,aprócska szívének mosolyát rejtette

Őrzöm ezt a mosolyt,ott az én váramban,melyet felnőtt fejjel újra megtaláltam

2010. augusztus 31., kedd

Az első

Hosszú évek óta nem jutott eszembe az érzés..Talán ez az esős nap csábított egy kis nosztalgiázásra,vagy hogy ugyanúgy kucorogva találtam magam,mint kislányként a pepita fotelemben.Nem közönséges fotel volt ám,bűvös erővel bírt.Ott voltam először szerelmes!Órákig képes voltam ott gubbasztani és egy lemezborítót bámulni.Cirka öt éves lehettem.Bálványom tárgya nem volt más, mint egy belgrádi borbély Borivoje Surdilovics,azaz Surda:)Nem tudnám megmagyarázni mi tette őt annyira vonzóvá számomra,talán a pepita kalapja(akárcsak a fotelem),vagy a szűkre szabott öltönye,vagy az orgánuma.Magáról a sorozatról már csak egy halvány kép van a fejemben..Lökött figura,aki bármikor képes volt elaludni,ha nem kapta meg a kávéját.Van némi hasonlóság:).Még kicsi voltam,és nem a szinészi játékával voltam elfoglalva.Inkább a hangja bűvőlt el..Szüleim akkoriban sűrűn hallották ezt a mondatot:-Anya,légyszi tegyük be a Surda dalt!És irány a fotel..Nem érdekelt a játék vagy hogy kint fogóztak a többiek,ha Őt hallgattam nem lehetett kirobbantani onnan.Nem is tudtam miről énekel.Most újra át akartam élni,és összekuporodva,először az eredetit,majd egy igen jó magyar verzióját tettem magamévá,MidiMisi:(Ameddig élek) előadásában.Be kell valljam,még mindig beleborzongok,és nem lehet letörölni a vigyort az arcomról.De nem ömlengek tovább,inkább elmesélem hogy teljesedett be a 'szerelmünk'.Egy nap kívánságműsor ment a 'rádióban',én éppen játszottam.Szüleim szóltak,hogy figyeljek csak, valaki üzen nekem.Soha nem felejtem el azt a heves szívdobogást,amit akkor éreztem.Egy hang így szólt:-És most hallgassuk meg a dalomat,amit egy kicsilánynak küldök,akit Csillának hívnak.'Surda'volt.Akkor ért össze először a föld és az ég..-Nekem küldte..Hallottátok?Ők pedig csak mosolyogtak..Kicsit később az időben,egyszer rajta kaptam őket.Éppen nagyokat kuncogtak azon,milyen jó muri volt amikor apu rábeszélt a magnóra,és én azt hittem Surda az..Órákon át sírtam..-De kicsim,hiszen ő nem tud magyarul..próbáltak vigasztalni.De kit érdekel a nyelvi különbség egy álomvilágban,ahol olyan jó volt..Nem a szüleimre voltam dühös..hanem rá!Becsapott..Emlékszem szégyeltem magam,és nem akartam hallgatni a lemezét.Elmúlt a varázslat..De most hogy újra láttam,és hallottam megváltozott valami.Kedves Borivoje Surdilovics!Szeretném hogy tudd,már nem haragszom,és remélem én voltam az egyetlen kislány akinek Te voltál az első szerelme:),és az első csalódása..

2010. augusztus 30., hétfő

Amihez kedvem van

Érdekes felfedezést tettem magammal kapcsolatban.Képes vagyok lazítani.Nem is tudom mikor töltöttem el így napokat utoljára,így hogy a saját jelzéseimre figyelek,és nem azon görcsölök,hogy ezt vagy azt kéne tennem,mert különben ez és az lesz.Jó persze így könnyű,szabin vagyok.Alszom amíg fel nem ébredek,eszem amikor megéhezek,táncolok egyet a szoba közepén,és végre nem azért hogy jót tegyen az alakomnak(na jó az is benne van),hanem mert kedvem van hozzá.Mindenkinek ki kéne próbálni pl azt, hogy milyen éjszaka csokit majszolni..Bűntudat nélkűl!!Jó:)Elhatároztam,hogy ha visszatérek a dolgos hétköznapokba,akkor sem felejtem el mire tanított ez a néhány nap magány.Milyen komor ez a szó,tök rémesen hangzik.Magány.Biztosan mindenki szájából elhangzott már ez a mondat:-Szegény,milyen magányos..Közben lehet hogy a 'szegény'sokkal jobban érzi magát önmagával 'összezárva',mint a látszólag 'gazdag',aki már kb30 éve él valakivel csak azért mert fél a magánytól..és észre sem veszi mekkora árkot ásott magának.Szóval ha visszatérek,akkor is megajándékozom magam ezekkel a 'randikkal'.Nem is gondoltam,hogy ilyen bensőséges viszonyt lehet folytatni egy dallal,egy könyvvel,vagy egy szelet sütivel:)Hogy a viszony szorossá válljon,és kapcsolatnak nevezhessük ,csupán idő kell és némi tisztelet.Idő azért,mert egy kapkodva elfogyasztott ételnek nem is érezzük az ízét igazán.és csak megfájdúl a hasunk..A tiszteletet pedig azért követeli meg,hogy csak rá tudjunk figyelni,kettesben legyünk vele.Ha úgy eszünk,olvasunk vagy bármit teszünk,hogy közben valami buta műsort bámulunk,nem tiszteljük a kettesben töltött idő szentségét,és elvész a meghittség..Most megyek,randim van egy gasztronómiai élménnyel:)

Boldogság kicsit másképp

Valaki megkérdezte tőlem boldog vagyok-e?Ezt én szoktam másoktól kérdezni,úgyhogy úgy ért,mint egy gyanútlanúl sétáló katicát egy fűszálon a hirtelen jött eső..Elkezdtem tűnődni rajta,mit is jelent ez a szó.Először csak ízlelgetem,néha rápillantok.Boldogság,mondom ki újra és újra,hogy megérezzem a 'súlyát'.Milyen nehéz,ér a felismerés és inkább leteszem.Leírom,hogy lássam az alakját.Az első dolog amit megállapítok róla, hogy nem is tudom..gömbölyű.De ne ítéljünk csak a külcsín alapján,lássuk a belsőt.Nem értek a numerológiához,annyit tudok csupán,hogy a szavak és az őket alkotó betűik bizonyos tulajdonságokkal bírnak.Van motivációjuk,inditékuk,lehetőségeket rejtenek.A szó:boldogság meglepett.Ennek a szónak a belső motivációja,szebben kifejezve"lelki óhaja vagy szív vágya":határok,korlátok,rend,rendszer
Hű,milyen szigorú,nem tetszik.De félreteszem az ellenszenvem,és inkább megkérdezem mit akar ezzel.Lassan rájövök igaza lehet..Gondoljunk csak bele!Sokszor eszeveszetten kutatjuk,vagy ellenkezőleg,feladjuk,vagy túlzottan piedesztálra emeljük.Eszembe jutottak a válaszok.Erre a kérdésre mindenki valami ilyesmit felelt:-Ha megszünne az anyagi problémám,talán az lehetnék..vagy -Ha  megtalálnám a szerelmet az lehetnék..eddigi 'legjobb'-Tudja már 30éve vagyok a feleségemmel..már másról szól..Összetett persze,de..Milyen nagyszerű lenne ha valaki mondjuk így felelne:-Ha rend lenne magamban,és felfedezném a korlátaimat,az lehetnék,hát dolgozom rajta.De ez a legnehezebb.Szembenézni azzal,hogy olykor fáradtak vagyunk,gyengék,vagy egyszerűen gyávák.Pedig ezek olyan emberi dolgok,nem kéne félni tőle.Ezek mutatják meg a korlátokat..amire lehet támaszkodni!Szóval a szavunk első tulajdonságával elszívom a békepipát.Jó mélyeket lélegzem belőle,jó érzés.Nézzük a másik tulajdonságot!Na ez már tetszik,így elsőre is.A szavunk lehetősége,amit ki akar fejezni: függetlenség,és megvalósítás
Számomra ez azt sugallja,hogy szavunk igen nagylelkű!Olyan,mint amikor kisgyerekként egész évben arra várunk,hogy karácsony legyen,és kibonthassuk az ajándékot..Rengeteg sokat kell aludni hozzá,és ígérgetni mindenfélét a szüleinknek a jóságunkat illetően.De ha olykor mégis rosszalkodunk,a kis csomag akkor is ott vár a fa alatt,feltétel nélkül..A minap betértem egy méteráru boltba.Egy ruhához kerestem kelléket,de egy gyűszűvel jöttem ki.A ruhám ugyan nem vette hasznát,de a szívem igen!Ahogy a kezembe vettem azt a pici gyűszűt,arra gondoltam csak ennyi kell!Egy gyűszűnyi bátorság,hit,vagy szeretet,vagy bármi amit beletöltünk..és a tűszúrás sem fáj..Még egy dolog!Nem biztos hogy akkor érkezik,amikor úgy gondoljuk logikus..Vagy ha egy külső szem azt mondja"nézd hogy sugárzik biztosan boldog".Lehet,hogy a legnyomorúságosabb állapotunkban,egy meztelen pillanatban ölel át az érzés,és bök oda egy bíztató mondatot,hogy:-Hé,itt vagyok,aludj csak,mindjárt karácsony..Köszönöm Valaki,hogy feltetted a kérdést,és összehoztad ezt a beszélgetést Vele..Felveszem újra!Már nem olyan nehéz..és még mindig gömbölyű.. Most valami ilyesmit mondanék:Felfedeztem a korlátokat,és alakul a rend..és van egy varázsgyűszűm:)

2010. augusztus 29., vasárnap

Mindaz,mi láthatatlan..

Mindaz,mi láthatatlan,fontos értékünk szárny alakban.
Ha kitárod szárnyadat,megtalálod vágyadat.

Lehet erős,díszes,vagy gyenge,
Szeretete felemel a mennybe.

Látsz majd tavat,erdőt,lombokat
Boldogságruhába öltözött csókokat.

Ez a ruha öltöztessen téged,
Egy óvó szívben találj menedéket.