Az első

Hosszú évek óta nem jutott eszembe az érzés..Talán ez az esős nap csábított egy kis nosztalgiázásra,vagy hogy ugyanúgy kucorogva találtam magam,mint kislányként a pepita fotelemben.Nem közönséges fotel volt ám,bűvös erővel bírt.Ott voltam először szerelmes!Órákig képes voltam ott gubbasztani és egy lemezborítót bámulni.Cirka öt éves lehettem.Bálványom tárgya nem volt más, mint egy belgrádi borbély Borivoje Surdilovics,azaz Surda:)Nem tudnám megmagyarázni mi tette őt annyira vonzóvá számomra,talán a pepita kalapja(akárcsak a fotelem),vagy a szűkre szabott öltönye,vagy az orgánuma.Magáról a sorozatról már csak egy halvány kép van a fejemben..Lökött figura,aki bármikor képes volt elaludni,ha nem kapta meg a kávéját.Van némi hasonlóság:).Még kicsi voltam,és nem a szinészi játékával voltam elfoglalva.Inkább a hangja bűvőlt el..Szüleim akkoriban sűrűn hallották ezt a mondatot:-Anya,légyszi tegyük be a Surda dalt!És irány a fotel..Nem érdekelt a játék vagy hogy kint fogóztak a többiek,ha Őt hallgattam nem lehetett kirobbantani onnan.Nem is tudtam miről énekel.Most újra át akartam élni,és összekuporodva,először az eredetit,majd egy igen jó magyar verzióját tettem magamévá,MidiMisi:(Ameddig élek) előadásában.Be kell valljam,még mindig beleborzongok,és nem lehet letörölni a vigyort az arcomról.De nem ömlengek tovább,inkább elmesélem hogy teljesedett be a 'szerelmünk'.Egy nap kívánságműsor ment a 'rádióban',én éppen játszottam.Szüleim szóltak,hogy figyeljek csak, valaki üzen nekem.Soha nem felejtem el azt a heves szívdobogást,amit akkor éreztem.Egy hang így szólt:-És most hallgassuk meg a dalomat,amit egy kicsilánynak küldök,akit Csillának hívnak.'Surda'volt.Akkor ért össze először a föld és az ég..-Nekem küldte..Hallottátok?Ők pedig csak mosolyogtak..Kicsit később az időben,egyszer rajta kaptam őket.Éppen nagyokat kuncogtak azon,milyen jó muri volt amikor apu rábeszélt a magnóra,és én azt hittem Surda az..Órákon át sírtam..-De kicsim,hiszen ő nem tud magyarul..próbáltak vigasztalni.De kit érdekel a nyelvi különbség egy álomvilágban,ahol olyan jó volt..Nem a szüleimre voltam dühös..hanem rá!Becsapott..Emlékszem szégyeltem magam,és nem akartam hallgatni a lemezét.Elmúlt a varázslat..De most hogy újra láttam,és hallottam megváltozott valami.Kedves Borivoje Surdilovics!Szeretném hogy tudd,már nem haragszom,és remélem én voltam az egyetlen kislány akinek Te voltál az első szerelme:),és az első csalódása..