Amihez kedvem van

Érdekes felfedezést tettem magammal kapcsolatban.Képes vagyok lazítani.Nem is tudom mikor töltöttem el így napokat utoljára,így hogy a saját jelzéseimre figyelek,és nem azon görcsölök,hogy ezt vagy azt kéne tennem,mert különben ez és az lesz.Jó persze így könnyű,szabin vagyok.Alszom amíg fel nem ébredek,eszem amikor megéhezek,táncolok egyet a szoba közepén,és végre nem azért hogy jót tegyen az alakomnak(na jó az is benne van),hanem mert kedvem van hozzá.Mindenkinek ki kéne próbálni pl azt, hogy milyen éjszaka csokit majszolni..Bűntudat nélkűl!!Jó:)Elhatároztam,hogy ha visszatérek a dolgos hétköznapokba,akkor sem felejtem el mire tanított ez a néhány nap magány.Milyen komor ez a szó,tök rémesen hangzik.Magány.Biztosan mindenki szájából elhangzott már ez a mondat:-Szegény,milyen magányos..Közben lehet hogy a 'szegény'sokkal jobban érzi magát önmagával 'összezárva',mint a látszólag 'gazdag',aki már kb30 éve él valakivel csak azért mert fél a magánytól..és észre sem veszi mekkora árkot ásott magának.Szóval ha visszatérek,akkor is megajándékozom magam ezekkel a 'randikkal'.Nem is gondoltam,hogy ilyen bensőséges viszonyt lehet folytatni egy dallal,egy könyvvel,vagy egy szelet sütivel:)Hogy a viszony szorossá válljon,és kapcsolatnak nevezhessük ,csupán idő kell és némi tisztelet.Idő azért,mert egy kapkodva elfogyasztott ételnek nem is érezzük az ízét igazán.és csak megfájdúl a hasunk..A tiszteletet pedig azért követeli meg,hogy csak rá tudjunk figyelni,kettesben legyünk vele.Ha úgy eszünk,olvasunk vagy bármit teszünk,hogy közben valami buta műsort bámulunk,nem tiszteljük a kettesben töltött idő szentségét,és elvész a meghittség..Most megyek,randim van egy gasztronómiai élménnyel:)