Beleestél?Benne vagy..

Lángoló,halhatatlan,örök,szenvedélyes,plátói,igaz,és még sorolhatnám,mennyi jelzőt aggattak már erre az érzelemre:szerelem.Jön a rózsaszín köd,nem látunk,nem hallunk,mindenhol pillangók blabla..Persze csodás.Is.Meg nem is.Mert egyszer csak előjön a semmiből,általában váratlanul csap le,és utána olykor akkor sem ereszt,ha szeretnénk tőle szabadulni.Először befészkeli magát a fejünkbe,aztán a szívünkbe,amit utána alaposan megkínoz.Mert amikor igazán szerelmesek vagyunk,'fogyasztokká' válunk.Mint a drogosok.Kell egy adag,(egy apró jelzés,érintés,üzenet)hogy fent tudjuk tartani az öröm állapotát,egy bizonyosság,hogy nem vagyunk egyedül az érzésünkkel.Ha ezt megkapjuk boldogságban úszunk,ha nem, padlót fogunk.Aggódás,remény,mintha az agyunkat valaki más használná,és közben elvész minden realitás.Mintha nem önmagunk lennénk.Dühösek leszünk,mert még a legerősebb jellem is ott áll sebezhetőn..-Mi a fene folyik itt?-kérdezzük ilyenkor értetlenül.Nincs még egy ilyen kiszolgáltatottá tevő érzelem.A férfiaknak talán könnyebb,ők 'erősebbek'.Képesek az agyukkal gondolkodni még ilyenkor is,és a szívüket jó strucchoz méltóan bekaparni a homokba.A nők tudják hogy mivel jár a szerelem,és bár egy időre széthullanak,mégis újra és újra vállalják a kockázatot.Még akkor is ha időről időre csalódnak.Persze óvatosabbak,de a szívüket képtelenek megtagadni.Egy férfi lélek egészen más.Ők is beleadnak mindent,odaadóak,szerelmesek,minden csodás egészen addig,amíg egyszer valaki össze nem töri a szívüket.Utána úgy bezárják ,hogy ember legyen a talpán,aki ki tudja hámozni a megannyi védőbástya alól.Nem bírják a fájdalmat,a kudarcot.Persze nő nélkül nem tudnak meglenni,ezért ismerkednek.Csukott szívvel.De amint megérzik,hogy lehullik néhány réteg,gyorsan rádobnak még 3-4 lakatot,hogy ne fájjon..Ha nő türelmes,fifikás,és mazohista,szép lassan rávezetheti a férfit úgy arra,hogy mi jó neki,hogy a szamár észre sem veszi.Van ilyen történet is:)De van olyan is,amikor a segítő közben elvérzik.Sok féle szerelem van,és minden szerelem más.Van múló,és van kitörölhetetlen.A szívtől függ..Én hiszek benne!Hogy az igaz szerelem,sohasem múlik el.Müller Péter is írt erről.Arról hogy akit igaz szerelemből szeretünk,annak a hiánya sosem múlik el.Mindegy hogy hónapok,évek telnek el,vagy hogy csak egy másik életben találkozunk,amíg nem látjuk újra, a hiány bennünk ragad.Igaz lehet..Ha olyan szerencsés helyzetben vagyunk,hogy a szerelmünk mellettünk van,és viszont szeret,ne felejtsünk minden nap hálát adni ezért. De a mondás mindenképpen igaz:"A szerelem egy gödör,ki beleesik ökör.Beleestél?Benne vagy!Így hát te is ökör vagy:)