"Bárhogy lesz,úgy lesz"

Évekkel ezelőtt találkoztunk először.A mindig mókázó,akinek mindig jutott néhány perce,hogy feldobja a virágkötő lányokat a közelünkben dolgozott.És hogy miért írok róla?Mert ő is nyomott hagyott..És mert tanultam tőle..A helyszín mindig ugyanaz volt.Virágok között beszéltük meg az élet nagy dolgait.És a kis dolgait is.Teltek az évek,és én sokféleképpen láttam őt.Láttam izgatottnak, csalódottnak,vidámnak,szomorkásnak,szegénynek,de reményvesztettnek soha.Emlékszem mikor lefogyva,mert éppen munka nélkül volt,ült az asztalon,és a lábát lóbálva,ha épp rossz kedvem volt,még ő vígasztalt engem."Piluka,ha idegeskedsz jobb lesz?Nem".-mondta sokszor, és mellécsatolt egy bókot,mosolyt csalva az orcámra.Akármi történt vele,mindig sugárzott a szeméből valami.Valami olyasmit mondott a tekintete':Ez csak átmeneti,minden renben lesz'.Sok embert ismerek,aki sokkalta könnyebb élethelyzetben,örökké elégedetlenkedve,megkeseredve tengeti életét.Persze mindenkinek a saját szintjén vannak problémái,ez igaz.Sok mindenen keresztülmehetett,hogy eljutott a lelke idáig.Az egyik kedves emlékem róla,amikor éppen a 'miért is vagyok ezen a világon' témát boncolgattam,és ő egy bottal a kezében teljes nyugalommal így szólt:"Piluka figyelj!Innen indulunk..és ez a cél,rajzolt a bottal.Mindenképpen eljutunk ide,de hogy az út rövid lesz,vagy hosszú,kanyargós vagy sima,nem tudhatjuk,csak igyekezhetünk jól csinálni."Nyugalom ült az arcán.Mint aki pontosan tudja honnan jött,és hová tart..tudomásul véve az esetleges akadályokat.Aggodalmak nélkül.Sokszor meglátogatott,és én mindig elcsentem egy picit ebből a nyugalomból.Egy nap bejött hozzám,és elmondta hogy elhagyja az országot.De valahogy nem fogtam az adást.Egészen addig amíg be nem jött elbúcsúzni.'Sok minden nem,de te hiányozni fogsz'-mondta,(és milyen jólesett!),aztán megöleltük egymást.-Jaj Piluka!-nézett rám mosolyogva..nem gondoltam hogy ilyen nehéz lesz!Az ajtóban  még egymásra néztünk,és szerintem mindkettőnk szemében felcsillant cseppanyóka..Hiányzik,de örülök hogy ilyen bátor volt,hogy egyedül neki vágott az ismeretlennek.Nem aggódom miatta,ha rá gondolok,eszembe jut a szeme,a nyugodsága,a jókedve.Ezt itt hagyta:)Köszönet érte!Hiszen ahogy a dal is mondja:"bárhogy lesz úgy lesz"..Ugye Losi?:)