A nagyszüleim telkén állt egy kút.Amikor nagyapám megkért,hogy húzzam meg ,mert vízre van szükség,mindig boldogan teljesítettem a kívánságát.Igazi 'felnőttes'feladat volt,kihívás.Emlékszem csak álltam ott,egyik lábamat a kútra támasztottam,hogy még nagyobb erőt tudjak kifejteni,és fakasztottam a vizet.Kislányként úgy éreztem semmi sem lehetetlen.Ha vizet tudok fakasztani:) bármit megtehetek..Nagyapám sziklaszilárd életszeretetével,örökké mosolygó szemével láttam én is a világot.Talán tőle örököltem hogy értem a viccet,és szeretem a virágokat.Úgy gondozta azt a telket,az összes fűszálával,hogy ha rágondolok túlcsordul a szívem.Aztán néhány év múlva,én felnőttem,ő pedig az angyalokhoz költözött.Az ígéretem,miszerint az esküvőmön övé lesz az első tánc nem valósult meg.Mert nem volt esküvőm..És még sok minden nem volt,amit kislányként elképzeltem.A 'kicsi én' aki tele volt ábrándokkal,vágyakkal,elfeledkezett a vízről..Pedig a kút mindig is ott volt.Csak egy kis erő kell,hogy meghúzzam.A vágy hogy ne hagyjam el a kislányt,és megőrizzem a lelkesedését erősebb,mint valaha..Mert fontos hogy néz rám!
És Papa!Az első tánc a Tiéd lesz,nem számít idő és tér,csak kút és víz..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése