Az igazság az..

Egy dal szerző bemutatkozó filmjében egy dal tökéletesen megfogalmazott valamit.A lány aki írta azt mondta,hogy abban a tehetetlen érzésében született meg benne,amikor  még akadna mondanivalója,de a másik fél nem befogadó.Nem befogadó..milyen jó megfogalmazás.Amikor ezt érzi,eljátssza a dalát,és picit megkönnyebbül.Sokszor éreztem már ezt a tehetetlenséget.A minap is ez történt,amikor több hónap csend után beszéltem valakivel telefonon.Teljesen másképp hallottam vissza egy történetet mint ahogy az valójában megesett.Az illető persze nem volt jelen,így nyílván annak az igazságát fogadja el aki közelebb áll a szívéhez.És ez így van rendjén.De a tehetetlenség megint úrrá lett rajtam.Összeszorított foggal és szívvel hallgattam.Kicsit később összeszedetten átgondoltam a dolgokat.Rájöttem meddő hangoztatnom az igazságot..Hiszen csak az enyém.. Elfogadtam hogy mindenkinek megvan a magáé,és ha legalább a felek meghallgatják a másikat,tisztelik egymást.De sajnos,ehhez egy ember kevés.Kell a befogadó fél. Megtanultam hogy az embernek vállalnia kell a felelősséget.Én is követtem el hibákat,és tettem olyat amire nem vagyok büszke.De arra igen,hogy volt bennem elég erő,tisztelet és szeretet,hogy ne sunnyogjak el,hanem vállaljam akár a fájó igazságot is.Arról nem is beszélve,hogy mennyit fejlődhet egy lélek ha nem fut el.Mert ahogy nagy kedvencem Dr.Csernus mondaná:"Hiába dugod a fejed a homokba az élet úgyis seggbebasz"Hogy miért írtam erről?Mert elgondolkodtam rajta mi okozhat megnyugvást,elfogadást.Visszatérni egy olyan közösségbe ahol akkor fogadnak el ha hallgatunk,és az ő igazságuk szerint élünk,anélkül hogy a miénk meghallgatásra találna..Nem biztos, mert nem őszinte.Képtelen vagyok a szőnyeg alá seperve a fájdalmaim,úgy tenni mintha minden rendben lenne.Ez egy nagyon jó mérce is, hogy megtudjuk mennyire vagyunk fontosak a másiknak.Amikor valaki akivel megbeszélnénk a sérelmeket,mondjuk így reagál:"Ha most azért jöttél ide hogy baszogass,akkor tényleg ne erőltessük"akkor a válasz,még ha  fájó is,talán nem annyira.Megpróbáltuk,ott voltunk,szerettük volna helyre hozni,de egyedül kevesek vagyunk hozzá.Mindent meg kell fájni ahhoz hogy újra felemelkedhessünk.Persze könnyebb csendben hagyni elhalni a dolgokat, mert amiről nem beszélünk talán nincs is.És így hullanak szét emberi kapcsolatok,családok.Hálás vagyok a sorsnak hogy azok az emberek mellettem vannak,akikkel megvan az az erős kötelék,ami minden körülmények között átsegít.Jóban rosszban.A másik fontos dolog, amit a róka tanított a Kishercegnek:"Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért amit megszelídítettél,felelős vagy a rózsádért..-Felelős vagyok a rózsámért-ismételte a Kisherceg,hogy jól az emlékezetébe vésse.." Ha egy napon majd  gyermekem születik,felelős leszek érte,én fogom etetni,óvni,szeretni.Én akarom majd hogy a világra jöjjön,és feldobok egy érmét.Nem tudom előre milyen ember lesz belőle,de igyekezhetek jól terelgetni.És attól a pillanattól hogy a kisember megérkezik felelősséggel tartozom érte.Sohasem hagyom el!Addig pedig tanulok,hogy átadhassak neki majd minden fontosat,amit persze,úgyis a saját tapasztalásain keresztül fog megtanulni.És majd megtudja hogy az igazság az..


Az én dalom,ami olykor a segítségemre siet a következő..