A két bolond és a pite esete..

Ma délután sütöttem.Pitét.Banánosat.Nem kóstolhatom meg,holnap debütál.A hozzávalókat már előre beszereztem,így ma munka után csak a süteményre koncentrálok-gondoltam naivan..Szépen kipakoltam az összetevőket,majd hoppá,a leglényegesebbet nem találtam.A mérőedényem..Rendkívül bosszús lettem.Öltözés,kocsiba be,sorbaállás,ugyanaz a mérleg újra az asztalon pihen..Mire hazaértem persze tovaszállt a mérgem.Nyugodt odaadással vetem bele magam a tészta elkészítésébe."Ne gyúrd sokáig,éppen csak összeálljon,mert különben a nyújtásnál törik"-írja a recept.Oké,nagy levegő,menni fog..Te jó ég,hogy fog ez egyáltalán összeállni valaha-gondolom egyre hevesebb szívdobogással.Csodával határos módon nehezen ,de viszonylag egyben van."Ne gyúrd,mert.."rémlik fel,és úgy dobom el mintha robbanni készülne a szerencsétlen.Hűtőbe be, dermedjen.Elégedetten nyugtázom hogy pompásan sütök:)Előmelegítem a sütőt,és közben készül a töltelék.Sima ügy.Jöhet a nyújtás.Megszórom az asztalt lisztel(ahogy nagyimnál láttam pisisként),és nyújto..nám a fene vigye,miszlikre esik szét..még több liszt,még jobban esik,csodás.Jó.Semmi pánik,jó céldobó vagyok,kuka fel,és ..mellé..ááá.Próba kettő.Ezt nem ronthatom el-zakatol a gondolat,nincs több vaj.Hű,ez meg most mért áll össze ilyen gyorsan?Mindegy,inkább a mélyhűtőbe teszem,mert a még mindig melegedő sütőtől már izzadnak a falak.Rólam nem is beszélve.Na rajta nyújtás,menni fog.Na ez igen,gyönyörű,erről van szó.Már csak fel kéne tekerni a sodrófára, bele a torta formába és majdnem kész is.Ragad a csudába,liszt,á sok,akkor víz,már biggyed a szám,mire úgy döntök,az ujjaimat hívom segítségül.Felkapargatom a letapadt tésztát az asztalról,és a torta formában egyengetem el.Lesz ami lesz.Az illata jó,állapítom meg,nagy baj nem lehet.Fél óra múlva már kész is,kinézetre olyan mint a képen:)Miközben nézegetem,egy dal csendül fel a gondolatomban,előkeresem hát,és miközben hallgatom emlék képek törnek elő..Látok vonatot,napraforgó mezőt..közös karácsonyi készülődést, korizást,bátorság próbás tóba ugrálást,közös dalolást részegen,józanul,őrült éjszakai oviba mászást,balatoni sétát,és még sorolhatnám..Mentett már meg,a kiömlő mosógéptől,és önmagamtól is..Látott már örömömben ugráló dilisként,és könnyeimben fuldokló reményvesztett nőként.Sosem hagyott el.Én pedig nem tudom eléggé meghálálni a sok pillanatot,amikor egymásra nézünk, és szinte egyszerre mondjuk"milyen különös"..Pedig csak a sors igazolja vissza ilyenkor,hogy ez jó..Remélem jól sikerült a pite,talán megérzed benne a szeretetem Barátom!Isten éltessen!És szóljon a dal Te bolond..:)