2010. november 30., kedd

Az igazság az..

Egy dal szerző bemutatkozó filmjében egy dal tökéletesen megfogalmazott valamit.A lány aki írta azt mondta,hogy abban a tehetetlen érzésében született meg benne,amikor  még akadna mondanivalója,de a másik fél nem befogadó.Nem befogadó..milyen jó megfogalmazás.Amikor ezt érzi,eljátssza a dalát,és picit megkönnyebbül.Sokszor éreztem már ezt a tehetetlenséget.A minap is ez történt,amikor több hónap csend után beszéltem valakivel telefonon.Teljesen másképp hallottam vissza egy történetet mint ahogy az valójában megesett.Az illető persze nem volt jelen,így nyílván annak az igazságát fogadja el aki közelebb áll a szívéhez.És ez így van rendjén.De a tehetetlenség megint úrrá lett rajtam.Összeszorított foggal és szívvel hallgattam.Kicsit később összeszedetten átgondoltam a dolgokat.Rájöttem meddő hangoztatnom az igazságot..Hiszen csak az enyém.. Elfogadtam hogy mindenkinek megvan a magáé,és ha legalább a felek meghallgatják a másikat,tisztelik egymást.De sajnos,ehhez egy ember kevés.Kell a befogadó fél. Megtanultam hogy az embernek vállalnia kell a felelősséget.Én is követtem el hibákat,és tettem olyat amire nem vagyok büszke.De arra igen,hogy volt bennem elég erő,tisztelet és szeretet,hogy ne sunnyogjak el,hanem vállaljam akár a fájó igazságot is.Arról nem is beszélve,hogy mennyit fejlődhet egy lélek ha nem fut el.Mert ahogy nagy kedvencem Dr.Csernus mondaná:"Hiába dugod a fejed a homokba az élet úgyis seggbebasz"Hogy miért írtam erről?Mert elgondolkodtam rajta mi okozhat megnyugvást,elfogadást.Visszatérni egy olyan közösségbe ahol akkor fogadnak el ha hallgatunk,és az ő igazságuk szerint élünk,anélkül hogy a miénk meghallgatásra találna..Nem biztos, mert nem őszinte.Képtelen vagyok a szőnyeg alá seperve a fájdalmaim,úgy tenni mintha minden rendben lenne.Ez egy nagyon jó mérce is, hogy megtudjuk mennyire vagyunk fontosak a másiknak.Amikor valaki akivel megbeszélnénk a sérelmeket,mondjuk így reagál:"Ha most azért jöttél ide hogy baszogass,akkor tényleg ne erőltessük"akkor a válasz,még ha  fájó is,talán nem annyira.Megpróbáltuk,ott voltunk,szerettük volna helyre hozni,de egyedül kevesek vagyunk hozzá.Mindent meg kell fájni ahhoz hogy újra felemelkedhessünk.Persze könnyebb csendben hagyni elhalni a dolgokat, mert amiről nem beszélünk talán nincs is.És így hullanak szét emberi kapcsolatok,családok.Hálás vagyok a sorsnak hogy azok az emberek mellettem vannak,akikkel megvan az az erős kötelék,ami minden körülmények között átsegít.Jóban rosszban.A másik fontos dolog, amit a róka tanított a Kishercegnek:"Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért amit megszelídítettél,felelős vagy a rózsádért..-Felelős vagyok a rózsámért-ismételte a Kisherceg,hogy jól az emlékezetébe vésse.." Ha egy napon majd  gyermekem születik,felelős leszek érte,én fogom etetni,óvni,szeretni.Én akarom majd hogy a világra jöjjön,és feldobok egy érmét.Nem tudom előre milyen ember lesz belőle,de igyekezhetek jól terelgetni.És attól a pillanattól hogy a kisember megérkezik felelősséggel tartozom érte.Sohasem hagyom el!Addig pedig tanulok,hogy átadhassak neki majd minden fontosat,amit persze,úgyis a saját tapasztalásain keresztül fog megtanulni.És majd megtudja hogy az igazság az..


Az én dalom,ami olykor a segítségemre siet a következő..

Quimby - Most múlik pontosan

2010. november 13., szombat

A két bolond és a pite esete..

Ma délután sütöttem.Pitét.Banánosat.Nem kóstolhatom meg,holnap debütál.A hozzávalókat már előre beszereztem,így ma munka után csak a süteményre koncentrálok-gondoltam naivan..Szépen kipakoltam az összetevőket,majd hoppá,a leglényegesebbet nem találtam.A mérőedényem..Rendkívül bosszús lettem.Öltözés,kocsiba be,sorbaállás,ugyanaz a mérleg újra az asztalon pihen..Mire hazaértem persze tovaszállt a mérgem.Nyugodt odaadással vetem bele magam a tészta elkészítésébe."Ne gyúrd sokáig,éppen csak összeálljon,mert különben a nyújtásnál törik"-írja a recept.Oké,nagy levegő,menni fog..Te jó ég,hogy fog ez egyáltalán összeállni valaha-gondolom egyre hevesebb szívdobogással.Csodával határos módon nehezen ,de viszonylag egyben van."Ne gyúrd,mert.."rémlik fel,és úgy dobom el mintha robbanni készülne a szerencsétlen.Hűtőbe be, dermedjen.Elégedetten nyugtázom hogy pompásan sütök:)Előmelegítem a sütőt,és közben készül a töltelék.Sima ügy.Jöhet a nyújtás.Megszórom az asztalt lisztel(ahogy nagyimnál láttam pisisként),és nyújto..nám a fene vigye,miszlikre esik szét..még több liszt,még jobban esik,csodás.Jó.Semmi pánik,jó céldobó vagyok,kuka fel,és ..mellé..ááá.Próba kettő.Ezt nem ronthatom el-zakatol a gondolat,nincs több vaj.Hű,ez meg most mért áll össze ilyen gyorsan?Mindegy,inkább a mélyhűtőbe teszem,mert a még mindig melegedő sütőtől már izzadnak a falak.Rólam nem is beszélve.Na rajta nyújtás,menni fog.Na ez igen,gyönyörű,erről van szó.Már csak fel kéne tekerni a sodrófára, bele a torta formába és majdnem kész is.Ragad a csudába,liszt,á sok,akkor víz,már biggyed a szám,mire úgy döntök,az ujjaimat hívom segítségül.Felkapargatom a letapadt tésztát az asztalról,és a torta formában egyengetem el.Lesz ami lesz.Az illata jó,állapítom meg,nagy baj nem lehet.Fél óra múlva már kész is,kinézetre olyan mint a képen:)Miközben nézegetem,egy dal csendül fel a gondolatomban,előkeresem hát,és miközben hallgatom emlék képek törnek elő..Látok vonatot,napraforgó mezőt..közös karácsonyi készülődést, korizást,bátorság próbás tóba ugrálást,közös dalolást részegen,józanul,őrült éjszakai oviba mászást,balatoni sétát,és még sorolhatnám..Mentett már meg,a kiömlő mosógéptől,és önmagamtól is..Látott már örömömben ugráló dilisként,és könnyeimben fuldokló reményvesztett nőként.Sosem hagyott el.Én pedig nem tudom eléggé meghálálni a sok pillanatot,amikor egymásra nézünk, és szinte egyszerre mondjuk"milyen különös"..Pedig csak a sors igazolja vissza ilyenkor,hogy ez jó..Remélem jól sikerült a pite,talán megérzed benne a szeretetem Barátom!Isten éltessen!És szóljon a dal Te bolond..:)

Cserháti Zsuzsa és Roy - Két bolond

2010. november 4., csütörtök

Beleestél?Benne vagy..

Lángoló,halhatatlan,örök,szenvedélyes,plátói,igaz,és még sorolhatnám,mennyi jelzőt aggattak már erre az érzelemre:szerelem.Jön a rózsaszín köd,nem látunk,nem hallunk,mindenhol pillangók blabla..Persze csodás.Is.Meg nem is.Mert egyszer csak előjön a semmiből,általában váratlanul csap le,és utána olykor akkor sem ereszt,ha szeretnénk tőle szabadulni.Először befészkeli magát a fejünkbe,aztán a szívünkbe,amit utána alaposan megkínoz.Mert amikor igazán szerelmesek vagyunk,'fogyasztokká' válunk.Mint a drogosok.Kell egy adag,(egy apró jelzés,érintés,üzenet)hogy fent tudjuk tartani az öröm állapotát,egy bizonyosság,hogy nem vagyunk egyedül az érzésünkkel.Ha ezt megkapjuk boldogságban úszunk,ha nem, padlót fogunk.Aggódás,remény,mintha az agyunkat valaki más használná,és közben elvész minden realitás.Mintha nem önmagunk lennénk.Dühösek leszünk,mert még a legerősebb jellem is ott áll sebezhetőn..-Mi a fene folyik itt?-kérdezzük ilyenkor értetlenül.Nincs még egy ilyen kiszolgáltatottá tevő érzelem.A férfiaknak talán könnyebb,ők 'erősebbek'.Képesek az agyukkal gondolkodni még ilyenkor is,és a szívüket jó strucchoz méltóan bekaparni a homokba.A nők tudják hogy mivel jár a szerelem,és bár egy időre széthullanak,mégis újra és újra vállalják a kockázatot.Még akkor is ha időről időre csalódnak.Persze óvatosabbak,de a szívüket képtelenek megtagadni.Egy férfi lélek egészen más.Ők is beleadnak mindent,odaadóak,szerelmesek,minden csodás egészen addig,amíg egyszer valaki össze nem töri a szívüket.Utána úgy bezárják ,hogy ember legyen a talpán,aki ki tudja hámozni a megannyi védőbástya alól.Nem bírják a fájdalmat,a kudarcot.Persze nő nélkül nem tudnak meglenni,ezért ismerkednek.Csukott szívvel.De amint megérzik,hogy lehullik néhány réteg,gyorsan rádobnak még 3-4 lakatot,hogy ne fájjon..Ha nő türelmes,fifikás,és mazohista,szép lassan rávezetheti a férfit úgy arra,hogy mi jó neki,hogy a szamár észre sem veszi.Van ilyen történet is:)De van olyan is,amikor a segítő közben elvérzik.Sok féle szerelem van,és minden szerelem más.Van múló,és van kitörölhetetlen.A szívtől függ..Én hiszek benne!Hogy az igaz szerelem,sohasem múlik el.Müller Péter is írt erről.Arról hogy akit igaz szerelemből szeretünk,annak a hiánya sosem múlik el.Mindegy hogy hónapok,évek telnek el,vagy hogy csak egy másik életben találkozunk,amíg nem látjuk újra, a hiány bennünk ragad.Igaz lehet..Ha olyan szerencsés helyzetben vagyunk,hogy a szerelmünk mellettünk van,és viszont szeret,ne felejtsünk minden nap hálát adni ezért. De a mondás mindenképpen igaz:"A szerelem egy gödör,ki beleesik ökör.Beleestél?Benne vagy!Így hát te is ökör vagy:)