"Bárhogy lesz,úgy lesz"

Évekkel ezelőtt találkoztunk először.A mindig mókázó,akinek mindig jutott néhány perce,hogy feldobja a virágkötő lányokat a közelünkben dolgozott.És hogy miért írok róla?Mert ő is nyomott hagyott..És mert tanultam tőle..A helyszín mindig ugyanaz volt.Virágok között beszéltük meg az élet nagy dolgait.És a kis dolgait is.Teltek az évek,és én sokféleképpen láttam őt.Láttam izgatottnak, csalódottnak,vidámnak,szomorkásnak,szegénynek,de reményvesztettnek soha.Emlékszem mikor lefogyva,mert éppen munka nélkül volt,ült az asztalon,és a lábát lóbálva,ha épp rossz kedvem volt,még ő vígasztalt engem."Piluka,ha idegeskedsz jobb lesz?Nem".-mondta sokszor, és mellécsatolt egy bókot,mosolyt csalva az orcámra.Akármi történt vele,mindig sugárzott a szeméből valami.Valami olyasmit mondott a tekintete':Ez csak átmeneti,minden renben lesz'.Sok embert ismerek,aki sokkalta könnyebb élethelyzetben,örökké elégedetlenkedve,megkeseredve tengeti életét.Persze mindenkinek a saját szintjén vannak problémái,ez igaz.Sok mindenen keresztülmehetett,hogy eljutott a lelke idáig.Az egyik kedves emlékem róla,amikor éppen a 'miért is vagyok ezen a világon' témát boncolgattam,és ő egy bottal a kezében teljes nyugalommal így szólt:"Piluka figyelj!Innen indulunk..és ez a cél,rajzolt a bottal.Mindenképpen eljutunk ide,de hogy az út rövid lesz,vagy hosszú,kanyargós vagy sima,nem tudhatjuk,csak igyekezhetünk jól csinálni."Nyugalom ült az arcán.Mint aki pontosan tudja honnan jött,és hová tart..tudomásul véve az esetleges akadályokat.Aggodalmak nélkül.Sokszor meglátogatott,és én mindig elcsentem egy picit ebből a nyugalomból.Egy nap bejött hozzám,és elmondta hogy elhagyja az országot.De valahogy nem fogtam az adást.Egészen addig amíg be nem jött elbúcsúzni.'Sok minden nem,de te hiányozni fogsz'-mondta,(és milyen jólesett!),aztán megöleltük egymást.-Jaj Piluka!-nézett rám mosolyogva..nem gondoltam hogy ilyen nehéz lesz!Az ajtóban  még egymásra néztünk,és szerintem mindkettőnk szemében felcsillant cseppanyóka..Hiányzik,de örülök hogy ilyen bátor volt,hogy egyedül neki vágott az ismeretlennek.Nem aggódom miatta,ha rá gondolok,eszembe jut a szeme,a nyugodsága,a jókedve.Ezt itt hagyta:)Köszönet érte!Hiszen ahogy a dal is mondja:"bárhogy lesz úgy lesz"..Ugye Losi?:)

Levél az univerzumnak..

Kedves Univerzum!
Azt beszélik,hogy teljesíted a kívánságokat..Csak el kell képzelni amit szeretnénk,sokszor vizualizálni,esetleg leírni,aztán várni,és ha megkapod a jelzéseket,azt valamilyen formában visszajuttatod!Egyszer már segítettél nekem,pedig akkor még nem tudtam erről a 'varázslásról'.Szóval tudom, hogy működik!Mostanában van egy nagyon erős vágyam,sokat álmodom is róla,és gondoltam segíthetnél,ezért írok neked!Szóval szeretnék elutazni!A vágyam Olaszország!Nem tudom miért olyan erős az érzés,hogy oda kell mennem,de ha rá gondolok máris boldogságérzetem támad!Autóval mennék,bejárnám a kis falvakat,beszélnék a helyiekkel,és rengeteget ennék:)!És megnéznék minden helyet,hogy vajon olyanok e mint amilyennek álmaimban látom!Kiváncsi vagyok az emberekre,az illatokra,az ízekre,az érzésekre!Minderre!Most várok,átadtam a vágyam,és tudom hogy eljut hozzád!Ó!Majdnem elfelejtettem..Köszönöm a kedves olasz hölgyet(aki Rómában élt,apácaként),hogy 'elküldted'hozzám!Spero di rividerci presto!(Remélem hamarosan újra látjuk egymást)Addig is:Grazie mille!!

A nagy bummos eset

Rengeteg romantikus filmen vagyok túl.A minden jó ha jó a vége filmeket kedvelem.A szerelem első látásra mítoszát csak ezekben a filmekben láttam..Persze elképzeltem milyen lehet.Találkozol valakivel és valami ordítja belülről hogy ő az,anélkül hogy egy szót is váltottatok volna.Igazán romantikus,nekem való:)De valahogy ez nekem nem jött össze.Mindig átalakult csak az érzés,de nem robbant azonnal.Nem volt bumm érzés.Persze nem biztos hogy ez számít,mert voltam már nagyon szerelmes a nagy bumm nélkül is.Ettől függetlenül vártam,kíváncsi voltam milyen lehet.
Egy kora nyári napon történt,azt hiszem szombat volt.Furcsa hogy milyen részletesen emlékszem arra az estére.Emlékszem nem készültem túl,nem számítottam rá,hogy találkozom valakivel,aki nem ártana ha jó formában látna..A hajam szokásos kóc,amit egy konty szerűséggel próbáltam leplezni,nem túl sok sikerrel.Farmert,egy hosszított kékes foltos felsőt,és egy teljesen egyszerű fehér lapos szaladgálós cipőt viseltem.Lányos estét tartottunk,táncolni,mulatni indultunk.Akkoriban eléggé kilógtunk a sorból,mert akkor volt divat a fekete cicagatya farmer szoknyával kombináció,szigorúan tűsarkúval.Valahogy sosem találtam szexinek,pláne néhány pohár után amikor a törzs egy félméterrel a lábak előtt jár,a 'szexi' virgácsok pedig térdbe enyhén megrogyva inkább hajaztak egy kiöltözött lovász legényre,mint egy bomba trendi csajra.Persze nem állítanám,hogy mi túl vonzó látványt nyújtottunk,ahogy kacarászva egy italos üvegen osztoztunk,ami persze tilos,de mi becsempésztük,és amíg táncoltunk a finom lőre egy bokrosban figyelt.Te jó ég!Legallja..de akkor jobb ötletnek tűnt,mint színes koktélokat szürcsölgetve állni a bár pultnál egyenruhában..Szóval klassz volt a zene, a hangulat,aztán megcsörrent a telefon.Barátnőm újdonsült kedvese jelentkezett be,hogy csatlakoznának.Többes szám!Szerencsére az ifjú szerelmesekre jobban hatott a jó levegő,meg a többi tényező,úgyhogy mindketten átadták a telefont,azoknak akik mellettük álltak,beszéljék meg ők,a találka pontos helyét.Nem tudok jól tájékozódni,ez köztudott,de a navigálásban profi vagyok!Szóval,(igen tudom,kezd egy romantikus filmforgatókönyvre hasonlítani a sztori)szóval néhány tánc és ital után,megérkeztek.Barátnőm kedveséhez már volt szerencsém,a telefonos idegennek bemutatkoztam,immár személyesen is.És Bumm..Hát ez meg mi??Ki a fene ez,hogy így érzem magam tőle..Ilyen csak a filmekben van.És különben is,velem ilyen még..Biztos sokat ittam..Nem,nem nem lehet..hű de jó illata van.Ne gyere közelebb..vagy inkább de..áááá ilyen és hasonló gondolatok árasztották el rózsaszínűre mázolódott elmémet.Néhány mondatot beszéltünk csupán,ki vagy,mi vagy,mit csinálsz stb.aztán indultunk haza,ki ki ment a maga útjára.Hogy nem csupán vonzalomról volt szó,azt a másnapi holdkóros állapotom bizonyította.A családdal töltöttem a napot ,és mindenki kérdezgette:-Jól vagy?Olyan fura vagy..Nővérem már szerintem akkor kiszimatolt valamit,mindig átvilágít:)Nos megkaptam,megtapasztaltam..Hát..Durva.És jogosan mondják"Eltalált Ámor nyila"Igazából pont olyan érzés.Váratlan,élesen szúrós,fájdalmas,de mégis..mámorító!A legszörnyűbb,hogy állandóan újra éled,és amikor felrémlik a reális valóság,a hiányon kívül valami borzasztó gyomor tájéki görcs jelentkezik..De orvoshoz menni ezzel..hiábavaló:)Nos köszönet,hogy megtapasztalhattam,hogy nem csak a romantikus filmekben létezik a nagy bummos eset..

Kút és víz

A nagyszüleim telkén állt egy kút.Amikor nagyapám megkért,hogy húzzam meg ,mert vízre van szükség,mindig boldogan teljesítettem a kívánságát.Igazi 'felnőttes'feladat volt,kihívás.Emlékszem csak álltam ott,egyik lábamat a kútra támasztottam,hogy még nagyobb erőt tudjak kifejteni,és fakasztottam a vizet.Kislányként úgy éreztem semmi sem lehetetlen.Ha vizet tudok fakasztani:) bármit megtehetek..Nagyapám  sziklaszilárd életszeretetével,örökké mosolygó szemével láttam én is a világot.Talán tőle örököltem hogy értem a viccet,és szeretem a virágokat.Úgy gondozta azt a telket,az összes fűszálával,hogy ha rágondolok túlcsordul a szívem.Aztán néhány év múlva,én felnőttem,ő pedig az angyalokhoz költözött.Az ígéretem,miszerint az esküvőmön övé lesz az első tánc nem valósult meg.Mert nem volt esküvőm..És még sok minden nem volt,amit kislányként elképzeltem.A 'kicsi én' aki tele volt ábrándokkal,vágyakkal,elfeledkezett a vízről..Pedig a kút mindig is ott volt.Csak egy kis erő kell,hogy meghúzzam.A vágy hogy ne hagyjam el a kislányt,és megőrizzem a lelkesedését erősebb,mint valaha..Mert fontos hogy néz rám!
És Papa!Az első tánc a Tiéd lesz,nem számít idő és tér,csak kút és víz..

Bereczki zoltán - Hangokba zárva